Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Határozathozatal az 1991. évi LXXXIX. törvénnyel módosított, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - FRAJNA IMRE (FIDESZ)
755 Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Munkavállalói Résztulajdonosi Program – röviden MRP – törvényjavaslat vitája méltán válthatna ki nagy érdeklődést a választópolgárok széles rétegeiből, hiszen olyan javaslatról van szó, amely azt ígéri, hogy a dolgozók nemcsak alkalmazottai lehetnek az őket foglalkoztató vállalatoknak, hanem megfelelő feltételek mellett tulajdonosává is válhatnak. Azonban a parlamenti vita nem teszi lehetővé – hiába a közvetítés és a sajtó – , hogy megfeleljünk ezen érdeklődésnek. Gondolják csak el tisztelt képviselőtársak, hogyan lehet követni azt a vitát, amely esetében az előterjesztő két hete, három párt vezérsz ónoka egy hete, a többi vezérszónok meg most fejti ki véleményét. Ilyen vitában pont az a lényeg, hogy az érvek és az ellenérvek ütköztetése vész el, hacsak nem jegyzeteli valaki a vezérszónoklatokat vagy nem emlékezőművész az illető, esetleg mind a kettő. Ennek a valószínűsége azonban – lássuk be – meglehetősen csekély. Éppen ezért nem tehetek mást, mint az eddig elhangzott véleményeket némileg figyelmen kívül hagyva, általánosságban fejtem ki frakciónk véleményét a törvényjavaslatról. Tisztelt Há z! A törvényjavaslat véleményünk szerint része annak a privatizációs javaslatcsomagnak, amit a Kormány a tisztelt Ház elé beterjesztett. Azonban az MRP speciális jellegű privatizációs technika, hiszen szigorú szabályokhoz köti a privatizációban való részvé telt, és ezek a szabályok nem feltétlenül pénzügyi értelemben szigorúak. Ilyen szabály az, hogy csak a legalább hat hónapja munkaviszonyban álló dolgozók vehetnek részt az MRPszervezetben. A másik nagyon szigorú szabály, hogy csak annál a vállalatnál lehe t MRPszervezetet alakítani, amelynek a tulajdonosai ehhez hozzájárultak. Feltételezhető, hogy azon dolgozók, akik tulajdonosaivá szeretnének válni vállalatuknak, ehhez nem rendelkeznek elegendő tőkével. Éppen ezért a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a vállalatot hitelből vásárolja meg az MRPszervezet, azonban a hitel visszafizetéséért a társaság kezesként felel. Abban az esetben, ha az MRPszervezet részletre kívánja megvásárolni a tulajdonrészét, a tulajdonosnak a részletfizetés teljesítéséért kell k ezességet vállalnia. Ezen szabályok szigorúsága arra utal, hogy csak olyan vállalatnál lehet MRPt szervezni, amelyik vagy nagyon jó pénzügyi helyzetben van, vagy a vállalat piaci pozíciója és fejlődési lehetőségei az átlagosnál sokkal jobbak. A magyar vál lalatok jelentős része nem ilyen. Ebből következik, hogy meglehetősen szűk az a vállalati kör, ahol egyáltalán értelmes dolog MRPszervezetet létrehozni. Így a törvényjavaslat az MRPt nem hozza kivételesen kedvező helyzetbe a többi befektetővel szemben. H a ez nem így lenne, vagyis az MRP messze a legkedvezőbb feltételekkel induló privatizációs technika lenne, valószínűleg kiszorítaná az egyébként is kínálati pozíciójú privatizációs piacról az egyéb vásárlókat. A törvényjavaslat azonban megfogalmaz bizonyos kedvezményeket az MRPben résztvevők számára. Ilyen az adókedvezmény, amely az MRP keretében az adóalany által az adóévben az MRPszervezet részére átadott összegre vonatkozik, magyarul arra a pénzre, amit a dolgozó saját vállalatának megvásárlására fordí t. Az adókedvezmény a következő problémát veti fel. Amennyiben valaki adókedvezményben részesül, értelemszerűen mindenkivel szemben kedvezményezett helyzetben van. Azonban ezt a kedvezményt csak ott tudják a dolgozók igénybe venni, ahol lehetőség van az MR Pszervezet létrehozására. Ez pedig csak az egyébként is jó helyzetben levő vállalatok jó helyzetben levő dolgozóira igaz, vagyis az adókedvezmény önmagában a preferált helyzetben levő dolgozókat részesíti előnyben. Éppen ezért az adókedvezmény mértéke ren dkívül kényes pénzügyi és szociális kérdés ebben a törvényjavaslatban. Tisztelt Ház! A magyar vállalatok zömének tulajdonosa az állam, és az MRP esetében az állam partnere a dolgozóknak. Ezzel szemben a külföldi tapasztalatok zöme arra az esetre vonatkozik , amikor a dolgozókkal szemben magántulajdonos áll. Minden döntése értelemszerűen saját kockázatára történik.