Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 10. kedd, a tavaszi ülésszak 13. ülés - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
750 Rendkívüli az a helyzet, amelyben a magyar egészségügy van, és ez a súlyos helyzet ugyanolyan ellentmondásokat válthat és vált is ki a társadalomban, mint az a problémakör, amiről az imént beszéltünk. A rendkívüliségét ennek az állapotnak m inden másnál jobban jelzi az, hogy ötvenezer ember jelent meg néhány nappal ezelőtt a Belvárosban a Népjóléti Minisztérium környékén, nem pusztán abból a nemes szándékból vezérelve, hogy találkozzanak a minisztérium vezetőivel és kellemesen elbeszélgessene k, hanem azért, mert úgy érezték, hogy nyomatékot kell adni követeléseiknek, amelyekről már néhány hét óta egyébként tárgyaltak a minisztériummal. Ennek a helyzetnek a középpontjában elsősorban anyagi kérdések állnak, olyan kérdések, amelyeket ebben a Házb an az utóbbi hetekben, hónapokban mind az országos költségvetés, mind a társadalombiztosítási költségvetés tárgyalása során sokszor felvetettünk. Akár a bérkérdésről, akár a dologi kiadások 5%os növeléséről van szó, bármelyik problémának a megoldatlansága katasztrófába viheti a magyar egészségügyet. Ezt fejezte ki ennek az ötvenezer embernek a megjelenése. A probléma természetesen ennél súlyosabb és összetettebb, hiszen van egy csomó nem anyagi jellegű kérdés is, ami igen erősen rontja ennek az ágazatnak a helyzetét. Néhányat megemlítve: csak az a bizonytalanság, amely egyegy szakterületet, az ott dolgozók egzisztenciáját érinti a közeljövőben, néhány héten vagy néhány hónapon belül. Vagy a társadalombiztosítás reformjából eredő bizonytalanságok, hogy tudn iillik biztosítási alapra kerül az egészségügyi ellátás. Nehezíti a helyzetet az alulinformáltság. Kérdéseikre az egészségügyben dolgozók igen gyakran nem kapnak választ, vagy semmitmondó válaszokat kapnak. Nem kívánom itt felsorolni, az idő rövidsége miat t sem, a tünettanát annak a rendkívüli helyzetnek, amelyben van az egészségügy, hanem inkább azt mondanám el, hogy milyen megoldási utakat látunk, a szocialista frakció nevében mit tudunk javasolni a Kormánynak, hogy mit tegyen és mit ne tegyen az egészség üggyel a következőkben. Mindenekelőtt javasoljuk azt, hogy ne kényszerítse bele a munkavállalókat egy végeláthatatlan tárgyalási sorozatba. Tisztelt Ház, nem véletlenül mondom, hiszen ennek jelei tapasztalhatók. Tegnap hallottuk, a tegnapi tárgyalás lezárá saként, hogy néhány hét óta folynak ezek a tárgyalások, mégis csak most érkeztek el a szakértői fázisba, és majd a szakértők tíz napon belül adnak valamilyen javaslatot. Hát én azt hiszem, hogy ennél már messzebbre kellett volna jutni, ha néhány hete folyn ak ezek a tárgyalások. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne a munkavállalóktól várják a megoldásokat. Néhány héttel ezelőtt a szociális bizottságban kaptunk egy rövid tájékoztatást a tárgyalások állásáról. Ennek lényege az volt, hogy megkérdezték a munkavá llalókat, hogy ők milyen megoldást látnának. Nem az ő dolguk, nincs is hozzá megfelelő apparátusuk, nem őnekik kell ezeket a megoldásokat kitalálni. Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy ne valamifajta negativizmussal közeledjünk ehhez a kérdéshez, hanem a megoldás szándékával. Ne azzal, hogy úgy sincs elérhető megoldás. Szükségesnek tartjuk azt, hogy a Kormány állítsa össze már végre a saját álláspontját. Fogalmazza már meg végre és hozza nyilvánosságra: mi az, amit tud támogatni az egészségügyiek követelés éből, milyen mértékben, és ezt hozza tudomására az egészségügyi dolgozóknak. Nem oldható meg, tisztelt Ház, a probléma a Parlament közreműködése nélkül. Arra kell ezért készülni, és ezt javasoljuk, hogy rövid időn belül újra kell kezdeni a tárgyalását a tá rsadalombiztosítási költségvetésnek, új prioritásokat kell benne meghatározni, nem oldható meg oly módon, hogy a Kormány vagy annak képviselői – Népjóléti Minisztérium és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság – , mert sokkal nagyobb a probléma, túlterjed a kompetenciájukon. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy adjon a tárgyalások menetéről a népjóléti kormányzat pontos tájékoztatást a szociális bizottságnak, vonja be ezekbe a tárgyalásokba a társadalombiztosítási felügyelő bizottságokat.
