Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 9. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
730 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bakó Lajos a bizottság előadója. Én a kisebbségi vélemény előadója vagyok. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Igen. Tudok róla, csak Bakó Lajost nem látom a helyén. Igen. Ezek szerint a költségvetési bizottság nem állít előadót. Megadom a szót. A bizottság ülésén a kisebb ségi vélemény is megfogalmazódott. Erre figyelemmel adom meg önnek a szót. FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ez év január 21én a tisztelt Ház előtt elhangzott a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségi véleménye az üzemanyagok termékdíjáról szóló törvényjavaslat általános vitájában, akkor még többen reménykedtünk abban, hogy kisebbségi minőségünkben már nem kell ehhez a törvényjavaslathoz még egyszer hozzászólni. Hiszen volt már arra példa, hogy bizottságunk általános vitára alkalmatlannak minősített valamely törvényjavaslatot, vagy országgyűlési határozattervezetet, de a benyújtott módosító indítványok hatására fölülvizsgálta korábbi véleményét. Most ez nem történt meg. Nem közeledtek egymáshoz az ellenvélemények. Így a benyújtott törvényjavaslat alapvető céljaival eredetileg is egyetértő, de kisebbségben lévő képviselők aránya nem változott át többséggé, továbbr a is kisebbségben maradt. Meg kell említenem, hogy a módosító indítványokat elbíráló bizottsági vitában egyetlen indítvány megítélésén kívül kisebbségünk alkalmazkodott a többségi álláspontokhoz, és akár a kormányzat szándékaival szemben is úgy szavazott, hogy ne növekedjen a bizottságon belüli véleménykülönbség. Például mi sem támogattuk Pap János, fiatal demokrata képviselőtársunk javaslatát, amely javaslattal a kormányzat egyetértett, miszerint a termékdíj literenként ne körülbelül 50 fillér legyen, hane m ennél mintegy harmadfélszer nagyobb összeg. A kompromisszum jegyében nem támogattuk, a kormányzattal szemben sem támogattuk dr. Török Gábor képviselőtársunk ama javaslatát, miszerint a termékdíj terjedjen ki a sugárhajtóműüzemanyagokra is, azaz a kerozi nra. Tudvalevő, hogy a magas légköri ózon felbontásában a hűtőszekrényeket, festékszórókat, kozmetikai spréket működtető freongáz mellett oroszlánrésze van a kerozin bomlástermékeinek is. Amióta kitudódott, hogy az északi pólus felett is nagymértékben megr itkult az ózonpajzs, felgyorsultak azok a nyugateurópai kezdeményezések, amelyek 1997ig betiltanák a más gázzal helyettesíthető, eddig freonnal működtetett termékek forgalomba hozatalát. Ezzel egyidejűleg azonban a kerozint még nem lehetne mással pótolni . Környezetvédő elképzelések szerint a kerozin termékdíjából, ami dr. Török Gábor javaslata szerint mindössze 20 fillér lenne literenként, lehetne fedezni azokat a költségeket, amelyek a freongáz más hajtógázzal való pótlása miatt merülnének fel a hűtőszek rénygyártásban és a vegyiparban. Nyugati piacokon történő versenyképességünk megőrzése érdekében szükség lenne egy ilyen technológiai váltást támogató kormányzati lépésre. A módosító indítványt többen azért ellenezték, mert a sugárhajtású repülőgépek csak néhány percig használják a magyar légteret, ezért szerintük nem indokolt hazai szennyezés miatt termékdíj kiszabása. Az indítványt pártoló vélemények szerint, ha mindegyik ország törvényhozása ezt a logikát követné, akkor a sarki ózonlyuk terjedése megállí thatatlan lenne, hiszen az ottani ózonpajzs megritkulása nem a sűrű sarkvidéki repülőforgalom miatt alakult ki, hanem azért, mert a föld forgása miatt a fellépő centrifugális erő oda csapja ki, oda koncentrálja a lakott területek felett keletkezett, ózont lebontó klórmonoxid vagy klórfluorkarbonát tartalmú szennyeződéseket.
