Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 3. kedd, a tavaszi ülésszak 11. napja - Az ENSZ békefenntartó erők (UNPROFOR) magyarországi átvonulásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - KATONA TAMÁS (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
633 Felszólaló: Katona Tamás (MDF) KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Én két kérdésről szeretnék nagyon röviden mondani valamit. Az egyik az, hogy vajon késette a Kormány. Látható, kedves barátaim, hogy február 21én született meg ez a határozat. Nyilvánvaló: bármennyire számítottunk is erre a határozatra, nem tudtuk előre megjósolni, hogy az ENSZ Bi ztonsági Tanácsa mikor hozza meg ezt a határozatot. Abban a pillanatban, hogy ez a határozat megszületett, a Kormány azonnal kidolgozta a maga álláspontját, és már ez alatt az idő alatt érkezett egy ország részéről megkeresés hozzánk. Ez mentse tehát – aho gy tegnap is elmondtam az előterjesztésben – , hogy ilyen gyorsan hoztuk ide. Amíg az Országgyűléstől a Kormány felhatalmazást nem kap, ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni. Nyilvánvaló, Franciaország már közölte, hogy ő vasúton óhajtja szállítani a cs apatait – alaposan feltehető, hogy mondjuk Csehszlovákia vagy Lengyelország is Magyarországon keresztül, vasúti szállítással óhajtja megközelíteni azokat a kirakó állomásokat, ahol majd a tőlük vett csapatok fognak állomásozni. Úgy gondolom tehát, hogy a K ormány itt ténylegesen a béke érdekében kérte, hogy az Országgyűlés ilyen gyorsan határozzon. A másik kérdés az állomásoztatás kérdése, amiről a miniszterelnök úr világosan megmondta, miről van szó, amikor arról beszélünk, hogy átmenetileg állomásozhassana k: egy bizonyos szükséghelyzetről – és nem másról. Ezeknek az ENSZcsapatoknak a mandátumában ugyanis nem szerepel az, hogy Magyarországon állomásozzanak, erre nincsen felhatalmazásuk – erre legfeljebb kényszerülhetnek. Ezt a kényszerhelyzetet – hogy ne ak kor kelljen megint pánikszerű gyorsasággal összehívni a Parlamentet – egy ilyen formulával meg lehet oldani. Én tehát ebből a szempontból javaslom, hogy az eredeti szóhasználatot tartsuk meg az "átmeneti állomásoztatás"nál. Itt a csapatok létszáma 10 és 1 5 ezer fő között van, és ezeknek csak egy része – azt is mondhatnám: egy töredéke – az, amelyik Magyarországon keresztül fog vonulni. Időt azonban, hogy mennyi időn keresztül lesz szükség ezeknek a békefenntartó csapatoknak a jugoszláviai állomásoztatására , nem tudunk mondani – ezért én tisztelettel azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy ne kössük meg egy időhatárral a Kormány kezét. Nyilvánvaló, hogy amilyen hamar a normális körülmények a délszláv államokban helyre fognak állni, ez az ENSZre jelentős terh et jelentő – és így közvetve, természetesen, Magyarországra is terhet jelentő – katonai vállalkozás is olyan hamar véget fog érni. Ennek alapján kérem szépen tehát képviselőtársaimat a végső határozat meghozatalára. ELNÖK (Szabad György) : Szólásra következ ik Salamon László, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! A fölmerült néhány kérdésből arra szeretnék röviden választ adni, hogy milyen hatá lya van ennek az országgyűlési határozatnak – különösen amit Maczó Ágnes képviselőtársunk megfogalmazott: menynyi időre szól ez a felhatalmazás, milyen megkötöttséget jelent az ország részére. Ezzel kapcsolatban nagyon röviden szeretnék megvilágítani néhán y körülményt. Az egyik az: világosan kell látnunk, hogy ez az országgyűlési határozat – még ha az eredeti szövegezésben kifejezetten nem is szerepel ez a kitétel – tulajdonképpen a Kormány számára ad egy felhatalmazást. Itt most az Országgyűlés tehát nem k özvetlenül köt kvázi egy szerződést az Egyesült Nemzetek Szervezetével, hanem az ENSZfelkérés mikénti elbírálása tekintetében a Kormánynak ad egy felhatalmazást, mely felhatalmazás alapján a Kormány jár el – teljes felelősséggel a Parlament iránt.
