Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 2. hétfő, a tavaszi ülésszak 10. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyes egyéb ellátások 1992. évi emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
585 KÁTAY ZOLTÁN, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Kö szönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma egy hete kezdtük el tárgyalni a Kormány által, a tisztelt elnök úr által már hivatkozott módon a 4878as szám alatt előterjesztett országgyűlési határozattervezetet, amely a nyugellátások, baleseti nyu gellátások és egyéb ellátások ezévi emeléséről szól. Akkor általánosságban szólt a bizottság előadója. Most talán annak érdekében is, hogy beszélgetésünk konstruktív, még – ahogy ezt akkor voltak, akik kívánták - a televízió adása idejében hangozzon el, a bizottság előadója szűkebbre fogja mondandóját, tárgyszerűen, tényszerűen igyekszik beszámolni a bizottság munkájáról. Mindez az ülés, mint tudják önök, február 24én volt. Másnap, azaz február 25én szavaztuk meg azt, hogy általános vitára alkalmasnak tar tjuk a törvényt, és másnap a bizottságunk már leült, és a beérkezett 17, illetőleg saját módosító indítványával együtt 18 módosító indítványt megvitatta. Figyelemmel arra, hogy a 18 módosító indítványból 2 visszavonásra került, így sem arról, sem valamenny i módosító indítványról hadd ne beszéljek. Beszéljek azonban arról a szellemről, amelyben a bizottság az előterjesztést tárgyalta. Arról a szellemről, amely megegyezik az itt az elmúlt héten megítélésünk szerint az egyik képviselőtársunk által nem pontosa n idézett és nem alkotmánybírósági határozattal, hanem négy alkotmánybíró különvéleményével, amelyet hadd ne az előttem lévő írásos szöveg, hanem annak szelleme alapján idézzek, úgy, ahogy Katona képviselőtársam itt, mellettem az előbb megfogalmazta, amely szerint ő már otthon az édesapjától is úgy tanulta, hogy a nyugdíjas nem eltartottja, hanem hitelezője a társadalomnak. E gondolat jegyében tárgyaltuk tehát a módosító indítványokat, amely 18 módosító indítványból 9 módosító indítványt Palotás képviselő ú r nyújtott be. Tekintettel arra, hogy Palotás képviselő úrnak két dolgot is sikerült elérnie, ennek következtében hadd ne részletezzem módosító indítványait. Egyfelől az általános vitában önöknek részletesen elmondta valamennyi módosító indítványát, ez vol t az első eredménye; a második az, hogy az előterjesztőn kívül sem a költségvetési bizottságban a legjobb tudtommal, sem a szociális bizottságban nem kapta meg egyetlen egy módosító indítványa sem a szükséges szavazatok egyharmadát. Ami nem hiszem, hogy az ért történt, mert Palotás úr nem jelent meg ezeken az üléseken, hanem azért, mert fölösleges az az aggálya, amellyel ő elénk lép, túlzott az az igénye, amelyet járulékkal nem fedezett mértékben megpróbál előterjeszteni. Előadása, módosító indítványai igen szimpatikusak a számunkra, igen tiszteljük szándékát, igen reméljük, hogy a tervezettel szemben 1992ben mondjuk a vállalkozói szféra magasabb személyi bérrel veszi fel a dolgozóit, és a tervezettnél magasabb társadalombiztosítási járulék áll a rendelkezés ünkre, de miután mi nem a remények, nem a hitek, hanem a tények talaján állunk, ennek következtében egyelőre ezzel az 50,7 milliárd elosztásával vagyunk kénytelenek beérni. Szeretném – anélkül, ahogy ezt a bevezetőmben mondottam, hogy valamennyi módosító i ndítványra kitérjek – kiemelni azt a két módosító indítványt, amelyet a bizottságunk támogatott. Az egyik módosító indítvány az, amelyet Csehák Judit képviselőasszony és Kovács Pál képviselő úr terjesztettek be, és pontosítottak a bizottság ülésén; azt cél ozza meg, ugyanazt, amit elmondtunk korábban a társadalombiztosítási törvény, illetőleg a költségvetési bizottság vitája kapcsán, amit elmondott itt a plenáris ülésen Surján miniszter úr, amit az egyesek által kifogásolt, az általános vitában a bizottság n evében tett hozzászólásomban elmondtam én magam, nevezetesen, hogy az ez évi nyugdíjemelés első és egy ízben ne csupán március 1jétől legyen, hanem annak január 1jére legyen visszamenő hatálya. Az már egy egészen már kérdés, de hát csatlakozó módosító in dítványok még jöhetnek, hogy van nálam szakértői anyag, amely joggal veti föl a kérdést, hogy hogy fognak ehhez állni azok, akik most március 2án hallanak erről, és legjobb esetben március 3án értesülnek arról, hogy így döntött a Parlament. Vajon ezekre nem hate negatívan ez a kérdés, de ez még olyan kérdés, amelyet nem vitattunk. A másik módosító indítvány, melyre kitérni szeretnék, s amely egyébként magába öleli és feldolgozza más képviselőtársak, például Havas Gábor és – bocsánat, hogy í gy fogalmazok – társai vagy akár Palotás képviselő úr egy kevésbé szakszerűen megfogalmazott – legalábbis álláspontunk
