Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 15. hétfő, a tavaszi ülésszak 43. napja - Az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HATVANI ZOLTÁN, DR. (előterjesztő)
2798 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Hát, elnök úr, az általános vita lezárult, mert nem volt felszólaló. Viszont ha tározathozatal nélkül nem lehet összevont vitát folytatni. Az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája ELNÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Mai tárgysorozatunk utolsó pontja: soron következik az egészséges ivóvízellátást elősegítő programról rendelkező országgyűlési határozati javaslat vitája. Hatvani Zoltán képviselő úr önálló indítványát 5650es számon kapták kézhez. Megadom a szót Hatvani Zoltán képviselő úrnak, a törvényjavaslat előterjeszt őjének. Dr. Hatvani Zoltán képviselő (SZDSZ) az országgyűlési határozati javaslat előterjesztője, a napirendi pont előadója HATVANI ZOLTÁN, DR. (előterjesztő) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ez az Országgyűlés és ez a Kormány befejezi munkáját, Magyarországon nem volna szabad lennie falunak, ahol nincs vezetékes ivóvízrendszer, és nem volna szabad lennie olyan vízellátó rendszernek, amelyből a lakások és közutak csapjain keresztül nem egészséges ivóvíz folyik; nem szaba dna lennie olyan falunak, ahová zacskóban kell az iható vizet szállítani. Szakemberek véleménye szerint a 3200 magyar település több mint felének, körülbelül 2000nek az ivóvize ártalmas az egészségre, több százé pedig egyáltalán nem alkalmas emberi fogyas ztásra. A mármár katasztrofálisnak is tekinthető állapot okozói a természeti és gazdasági folyamatok és természetesen – mindezek elején és végén – maga az ember. Az embert nemcsak azért terheli felelősség a természeti károkért, mert minden miatta történik , hanem azért is, mert nem fordít kellő figyelmet az általa okozott károk helyreállítására, figyelmét és energiája nagy részét elsősorban – néha csakis – a fogyasztásra fordítja. Ma mi itt Magyarországon, és sokfelé másutt is az emberek, ennek a magartartá snak vagyunk szenvedő áldozatai. Az ivóvízre és a tárgyalásunk tárgyát képező országgyűlési határozattervezet céljára vonatkoztatva ennek a magatartásnak a következménye, hogy ma Magyarországon egészséges ivóvizet csakis vezetékből nyerhetünk, tehát a veze tékes ellátás nemcsak kényelmi, hanem – és elsősorban – egészségügyi követelmény is. Ennek a magatartásnak a következménye, hogy ma az egészséges ivóvízhez való jutás ráfordítási igénye relatíve is nagy, és területenként, országrészenként is nagyon változó arányú. És ha ezen a magatartásunkon nem változtatunk nagyon sürgősen, azaz nem tesszük ésszerűbbé a hozzájutást, és nem védjük sokkal jobban vízkészletünket, egyre nehezebben és egyre nagyobb áldozatok árán jutunk egészséges ivóvízhez. Tisztelt Képviselő társaim! Miért tartom halaszthatatlan feladatnak azt, hogy határozatban kérjük a Kormánytól az egészséges ivóvízellátásra vonatkozó programját? Miért kell olyan feladatról programot készíteni, amely egyébként is szerepel a Kormány programjában? Olyan felad atról, amelynek teljesítésére az Országgyűlés az önkormányzati törvényben az önkormányzatokat kötelezte. Tudjuk, különböző minisztériumok és a hozzájuk tartozó hivatalok dolgoznak azért, hogy az ország egész területét mielőbb behálózzák az egészséges ivóvi zet szállító vezetékek. Egyesek terveznek és hatósági feladatokat végeznek, mások céltámogatási rendszert működtetnek. Tudjuk, az önkormányzatok is minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy a lakosság mielőbb egészséges ivóvízhez jusson. Szükségese vaj on ezeket a munkákat, az arra fordított erőforrásokat összehangolni, programba foglalni, és szükségese az Országgyűlésnek törvényalkotási munkája közben ezzel foglalkoznia?
