Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 15. hétfő, a tavaszi ülésszak 43. napja - A Kormány munkájáról szóló beszámoló országgyűlési vitájáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
2781 Igen. Ebben az esetben a vitát lezárom, és a terv szerint hat ározathozatalra holnap kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosítását szabályozó törvényjavaslat részletes vitája. (Dr. Hack Péter: Elnök Úr! Holnap lesz!) Bocsánat. Igen. Ezt holnapra tesszük – ez bent maradt a forgatókönyvben. A Kormány munkájáról szóló beszámoló országgyűlési vitájáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Ebben az esetben soron következik a Kormány munkájáról szóló beszámoló országgyűlési vitáját indítványozó országgyűlési határozati javaslat tárgyalása. Dr. Fodor István és 11 képviselőtársa előterjesztését 5471es számon kapták kézhez képviselőtársaim. Meg adom a szót dr. Fodor István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Fodor István képviselő (független) az országgyűlési határozati javaslat egyik előterjesztője, a napirendi pont előadója FODOR ISTVÁN, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tiszt elt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is – hozzám hasonlóan – egyre többször hallják ismerőseiktől, választóiktól azt a kérdést: mondd barátom – vagy mondja képviselő úr – , mi lesz velünk? Bármennyire is hétköznapi ez a kérdés, de mert jobb vagy rosszabb lé tének esélyeit illetően ez a legtöbb, amit egy ember kérdezhet, a koalícióhoz nem tartozó képviselőként is legfontosabb feladataim egyikének tartom, hogy amíg magam is úgy gondolom, tehát míg a tisztesség engedi, egyfajta kincstári optimizmussal is megtámo gatva tápláljam mindenkiben a hitet, hogy minden jóra fordul. Az utóbbi időben a "Mi lesz velünk?" egyre gyakoribb elhangzása, az arra válaszként adott tétova vállrándításom számomra azt jelzi, hogy a mindennek jóra fordulását illetően az állampolgárban fo gytán a hit, a képviselőben, legalábbis bennem, fogytán a kincstári optimizmus vagy legalábbis mindketten elbizonytalanodtunk. Magamról tudom, s remélem így van ezzel a "Mi lesz velünk?" kérdés megfogalmazója is, hogy elbizonytalanodásom oka nem egy viszon ylag jól áttekinthető helyzet kilátástalanságából fakad, hanem éppen abból, hogy a helyzet átláthatatlan, azaz egyszerűen elveszítettük tájékozódóképességünket. Vajon miért? Többek között azért is, tisztelt Ház, mert a magyar Országgyűlésnek és Magyarorszá g állampolgárainak a választások óta egy alkalommal volt lehetősége teljes keresztmetszetében és összefüggéseiben is áttekinteni a Kormány elképzeléseit arról, hogy megbízatásának időtartama alatt milyen társadalmi és gazdasági folyamatokat tart kívánatosn ak, és azokat milyen eszközökkel kívánja befolyásolni. A Nemzeti Megújhodás Programjának 1990. május 22 – 23i vitájára a miniszterelnök megválasztásának alkotmányos kellékeként került sor. Azonban egy kormányprogram parlamenti vitájának a miniszterelnök meg választása politikai jelentőségén és formai jegyein túlmutató más politikai funkciói is vannak.
