Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 15. hétfő, a tavaszi ülésszak 43. napja - Bejelentések: Dr. Horváth József jegyző - Az állami népesség-nyilvántartás működésének átmeneti szabályairól szóló 1991. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
2778 Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz sem bizottság, sem képviselőtársaim nem nyújtottak be módosító javaslatot, az általános és részletes vitát együttesen bonyolítjuk le. Kérdezem, hogy vane ezzel kapcsolatban ellenveté s. Nincs. Felszólalások következnek. Megadom a szót dr. Mészáros István László képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Dr. Mészáros István László (SZDSZ) MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Horváth Tiva dar képviselőtársam valóságosat állított akkor, amikor elmondta, hogy már nem látszik valószínűnek, hogy a Parlament, azaz mi ezt a törvényjavaslatot el tudjuk fogadni a nyári szünet beállta előtt. Én röviden népességnyilvántartásról szóló törvényjavaslat nak nevezem ezt a hosszú című, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslatot, ezért az egyszerűség kedvéért nézzék el képviselőtársaim, hogyha a továbbiakban erről mint a népességnyilvántartási törvényjavaslatról fo gok szólni. Tehát ahhoz, hogy ezt a Ház elfogadhassa, még ezt megelőzően el kellene fogani az alaptörvényt, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt. Erre pedig valóban nem kerülhet sor a jövő héten. Már csak azér t sem, mert hogyha az ellenzék által benyújtott módosító indítványokat komolyan mérlegelni kívánja a Kormány – és bízunk abban, hogy ezt szeretné tenni – , akkor erre egy hét nem elégséges, tekintettel arra, hogy pusztán a Szabad Demokraták Szövetsége egyma gában is 89 módosító indítványt nyújtott be a két törvényjavaslathoz. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem kellett volna ennek így lennie. Ugyanis az alaptörvény, tehát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat parlamenti benyújtása és az általános vitájának megkezdése között több hét is eltelt, és hogyha annak idején a Parlament jobban odafigyelt volna arra, hogy június végi határidő köti, akkor nem lett volna szabad több hetet kihagyni a törvény beterjesztése és az általános vita megkezdése között, és akkor meg tudtuk volna tárgyalni ezt a két törvényt, és sor kerülhetett volna a végszavazásra. Ezzel a parlamenti döntéssel – mert nem nehéz előre látni, hogy mi lesz ennek a javaslatnak a sorsa, ny ilván a Parlament megszavazza majd, a Parlament többsége megszavazza majd – két alkotmányos jogot érintő törvényjavaslat tárgyalása halasztódik őszre: az információszabadsághoz való joggal kapcsolatos tárgyalás, illetve a személyes adatok védelmére vonatko zó alkotmányos jog tárgyalása. Olyan két jog tárgyalása, amelyek mind az állampolgárok információs jogait védik az államhatalom információs monopóliumával szemben, olyan törvényjavaslatoké, amelyek célja éppen a titkosság és a nyilvánosság határvonalainak a kijelölése. Hogy hogy jutottunk el idáig, hogy őszre maradjon ez a döntés, annak egy részét már Horváth Tivadar képviselőtársam említette akkor, amikor arra célzott, hogy az Alkotmánybíróság több mint egy évvel ezelőtt hozott határozatában – 1991. áprili si határozatában – kimondta, hogy az egységes használatú és korlátlanul használható személyazonosító jel, azaz a személyi szám alkotmányellenes, és megfogalmazta az információs önrendelkezési jog alapjait. Akkor kimondta, hogy 1991. december 31én hatályát veszti az ezzel kapcsolatos szabályozás. Ezért kellett a Parlamentnek a múlt év decemberében egy átmeneti törvényt alkotni, amit az ellenzék nem szavazott meg, tekintettel arra, hogy az átmeneti törvény tulajdonképpen változatlanul fönntartotta azt az alk otmányellenes helyzetet, amire az Alkotmánybíróság rámutatott. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy igen fura eljárásban alkotta ezt az átmeneti törvényt a Parlament, kivételes eljárásban alkotta meg. A kivételes jelző ne tévesszen meg senkit. Nem azért, mert kivételes fontosságot tulajdonított ennek, hanem azért, mert a vitát a bizottságban folytatták le,
