Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
2745 Belesétálnánk akkor is a csapdába, ha itt kormánypárti többség és ellenzéki kisebbség a sajtószabadság kérdéseiről filozofálna, mert ezekről sok szó esett, csak a díjfizetésre kötelezettek érdekéül nem esett semmi. Nem szabad tehát elfogadnom a törvényjavaslatnak azt a koncepcióját, ami a lakosságot kizárná, hiszen ma évi háromezer forint előfizetési díjért nem követelhet semmit a lakosság, míg egy ezerforintos zsebrádió megvásárlása fejében garanciális jogok sora illeti meg. A garantált érdekvédelem pedig csak regionális felelősökön keresztül biztosítható, és nem találomra kiválasztott szakszervezetek, kamarák, egyesületek révén. Módosító indítványaim azt célozzák, hogy legyen egyértelmű, a népképviseletre támaszkodó leg itimitás a kuratóriumban, a felügyelőbizottságban és a társadalmi tanácsban. Jelenjen meg az egész ország ezekben az intézményekben, ne csupán budapestiek kezén legyen a döntés, ami a törvényjavaslat jelen formájából egyértelműen következne. Legyen régiónk ént nevesíthető lakossági felelőse, képletes ombudsmane a műsorpolitikával, műsorszórással kapcsolatos észrevételeknek, panaszoknak. Egyik vitapartnerem azt jegyezte meg, hogy "na és, honnan tudod, hogy a nép nem örül a mai butításnak, nem örül a napi gond ok előli menekülés tudati lehetőségének?" Lehet, hogy örül – mondom én – , de tegye ezt szabad akaratából, és ne a változatlanul régi földesurak töltsék beléje még mindig a korcsmáltatás jogára hivatkozva a bódító lőrét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖ K (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Ráday Mihály képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök, hogy Debreczeni képviselő úr visszajött, mert abban a rövid szünetben átmentem eredeti munkahelyemre, ahol rögtön elkaptak és üzennek neki. Ha nem kaptam volna szót, akkor kétpercest akartam mondani, hogy a mai nézőink megkapják ezt az információt, amit üzennek, és a mai anyagról, a mai itt elhangzottakról író újságírók is megkapják a kolléga üzenetét. Nem tudom szó szerint idézni, a Debreczeni képviselő úr azt mondta – felsorolván különböző országokat – , hogy Norvégiában kormány nevezi ki a Televízió elnökét. Valami ilyesmit, ugye? Azt hiszem… bólints rá! (Közbeszólások: Bólintott. – Stimmel a Norvégia? – Derültség.) A televíziós kolléga, aki elkapott, azt mondta, hogy ő ezen a héten jött vissza Norvégiából, ahol tanulmányozta a Televíziót, és a dolog így van – igaza van Debreczeni Józsefnek: a kormánynak kinevezési joga van, ami a Televíziót illeti, csak a névelővel van probléma. Nem a Televízió elnökét nevezi ki, hanem egy televízió elnökét nevezi ki, mert 6 db televízió van. (Derültség a bal oldalon.) Ez a különbség. Ha a megfelel ő színvonalat elérjük, Magyarországon is lesz 6 magyar nyelvű televízió, akkor igazán semmi akadálya, hogy abból egynek az elnökét a Kormány nevezze ki. Én, mondom, közvetítek, lehet, hogy nem pontosan így volt, utána mondom a többit. Kérem szépen, a Telev ízióban eltöltöttem eddig 24 évet – szeretném, hogyha megengednék, hogy még többet is eltöltsek ott. Megértem jó sok TVelnököt, és általában írtam sok tanulmányt még korábban, amikor szerettem volna megváltoztatni a világot a Televízión belül is. Ezek ált alában inkább arra vonatkoztak, hogy hogyan kellene jobban, könnyebben dolgozni a Televízióban, nem politikai természetűek voltak. De az az érzésem, hogy elég jól ismerem a Televíziót. Politikai csatákba belementem mindját az elején – azt mondtam, 24 éve. '69ben ért az a szerencse, hogy az első játékfilmemet forgathattam mint operatőr. A rendező elég bátortalan volt. Én ültem az elfogadókkal fél órát a vágószobában, egyetlenegy snitthez ragaszkodva, hogy Csurka István: Mi újság Pesten című művéből készült filmből ne vágják ki a kritikai hangvételű mondatot.
