Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 10. szerda,a tavaszi ülésszak 42. napja - Határozathozatal a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁZSI TIBOR (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
2733 Parlament, amely nyilván rendelkezhet állami vagyonról, a későbbiekben ő az alapító vagyonnak kvázi tulajd onosa: milyen jogosítványai vannak ezzel kapcsolatban, érvényesíthetie ezeket a későbbiekben? Nagyon különös megoldást eredményez akkor, hogyha ezt egyedi jogintézményként hozzuk létre. Ilyen jogdogmatikai probléma lehet például az adózásnak a kérdése. Az alapítvány mint alapítvány természetesen a tevékenységének jelentős részében nem adózik. A költségvetési szerv szintén nem adózik, de ezenkívül más tevékenység folytatása esetében már előállhatnak adózási szabályok, amelyek tovább bonyolítják azt a rendet lenséget, amely előállhat. Tudomásom szerint az Igazságügyi Misztériumban jelenleg egy tervezet készül a közalapítványok általános szabályozására. Én úgy gondolom, hogy életveszélyes ennek a törvénynek az életbe lépése előtt létrehozni egy önálló, teljesen sajátszerű közalapítványt, bár, hogy a magánvéleményt elmondjam, a közalapítványok helyett is szívesebben látnám az alapítványok szabályozásának egy jóval differenciáltabb formáját, vagyis azt, hogy az alapítványok különböző fajtáiban különböző kötöttsége kkel lehetne elhelyezni alapokat, és különböző befolyásolási módokat lehetne megadni a kívülállók, illetőleg az alapítvány szervezetén belül lévők számára. Ez több nyugati országban kiválóan bevált megoldás, és gondolom, hogy nagyon sokan szívesen adnák a pénzüket olyan alapítványba, ahol jobban meg lennének arról győződve, hogy erőteljesebb ellenőrzés van a fölött az alapítvány fölött. Ezenkívül létezzenek a jelenlegi lazább alapítványi szabályok is, de lehessen valakinek biztosítéka arról, hogyha egy konk rét alapítványba odaadja a pénzét, akkor a későbbiekben erre jelentős mértékben számíthat. Tehát mindezt összefoglalva, véleményem szerint nem lehet belekapkodni aktuális politikai célokból a jogrendszernek klasszikusan kialakult jogintézményei közé. Ez a néhány dolog, amit elsoroltam, csak néhány problémát vet fel. Közalapítvány kérdéseként jelenik meg azonban – és ez már erőteljesebben politikai kérdés – a kuratórium problémája. Az alapítványnak általában kuratóriuma van. Ez az alapítvány közalapítványi t erv is, hogy a maga vázlatos szabályával létrehozza a kuratóriumot, amelyben pártoknak a felügyeletét kívánja biztosítani. Itt szintén felmerül az, hogy igazából akkor ki a tulajdonos, milyen módon, miért pont a pártok kerülnek ide bele, és ezt most nem po litikai szempontból, hanem kizárólag jogi szempontból nézem, de mindenképpen problémát okoz ez. A kuratórium kérdésével azonban az Alkotmánybíróság is, ha nem is nevesí tve, de foglalkozott, amelyben azt mondja, hogy nem lehetséges pártoknak, a Parlamentnek, a Kormánynak egyoldalú befolyást biztosítani a közszolgálati médiák felett. Az alapítványi forma ebben az esetben nem biztosítja azt, hogy ne történjen ilyenfajta bef olyás. Éppen az előbb bontakozott ki egy vita itt Salamon Lászlónak a módosító javaslatából, aki bővíteni akarja ezt a kuratóriumot, és a pártok arányában akarja beültetni a kuratóriumba a különböző személyeket. Hát mi ez, hogyha nem pártirányítás? És ezt a módosító indítványt tegnap nyújtotta be, tehát az alkotmánybírósági ítéletnek a tudomásában, ismeretében nyújtotta be a joghoz értő képviselőtársunk. Tehát itt a pártfelügyelet kérdése is felmerül a kuratórium belső szerkezetében. Az Alkotmánybíróság oly an feltételt támaszt, hogy olyan típusú szabályozást kell biztosítani, amelynél a véleményszabadság biztosítékai érvényesülnek. Vagyis nem pusztán egy törvénynek az elfogadásához, nem egy törvény vitájának a megkezdéséhez köti a média nyilvánosságának a bi ztosítékait, hanem ahhoz, hogy addig kell a véleményszabadság biztosítékairól törvényt alkotni – idézem – "mindaddig, amíg ez a fent megjelölt eredmény eléréséhez szükséges." Tehát hogyha megalkotjuk formájában a világ legliberálisabb médiatörvényét, de ez nem alkalmas – mint ahogyan a mi véleményünk szerint nem lesz alkalmas – a média szabadságának a biztosítására, abban az esetben az alkotmánybírósági ítélet érdemében nem tettünk semmit. Hiszen nemcsak a formák lényegesek ebben a tekintetben, a függés nem csak jogi kategória, hanem szociológiai értelemben is
