Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KAPITÁNY FERENC (FKgP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
28 hogy a társadalombiztosítási alap az 1992es évben igen jelentős hiánnyal fog zárni. Mire alapozom ezen várakozásomat? Ha visszamegyünk az 1991es évre, és mivel a társadalombiztosítási ellátások alapvetően eléggé függnek az elmúlt évektől, tehát egy nagyon komoly automatizmus van, hiszen például a nyugdíjak esetében elég jól lehet következtetni egyik évről a másikra. A nyugdíjasok köre nem nagyon változik, vagy ha némileg bővül, ez akkor is felmérhető. Tehát vissz autalva a '91es évre, ahol egy nullszaldós költségvetési tervet találunk a végösszegben, egy 19 milliárdos hiány áll ezzel a tervvel szemben. Mi volt ennek a hiánynak az oka? Egyré szt az egyik legfontosabb oka volt, hogy a kormányzat mindenfajta szóbeli szándéka ellenére, igazából nem állított fel egy olyan intézkedéscsomagot, amely a kintlévőségek drasztikusan növekvő tömegét csökkenteni tudta volna, pedig alapvetően ez döntő módon befolyásolja a társadalombiztosítási alap egyenlegét. El kell mondani ugyanakkor, hogy miközben a '91es év január 1jével 24 milliárd volt a társadalombiztosítás kintlévősége, a zárómérlegben 52 milliárd ugyanez az adat. Tehát 220%os az alapbázishoz kép est ez az összeg, több mint kétszeresére nőtt a kintlévőségek nagysága úgy, hogy a kormányzat ha hozott is intézkedéseket ennek csökkentésére, az nyilvánvalóan nem volt elegendő ahhoz, hogy a kérdésen lényegesen javítson, csak némileg tompítani tudta. Ez n yilvánvalóan nem elégséges arra, hogy ezen tendencián átütő változtatásokat eszközöljünk. A másik jelentős tényező, ami a társadalombiztosítási alap egyenlegére hat, az a munkanélküliek száma, helyzete, és itt bizony a kormányzat jelentős alábecsléséből ad ódóan jóval nagyobb terhek szakadtak a társadalombiztosításra, mint amekkora terheket az 1991es év költségvetésénél prognosztizáltak. A munkanélküliek száma 80 ezerről 400 ezerre nőtt ebben az évben, tehát ez egy ötszörös növekedés. Ennél sokkal alacsonya bb, ennek körülbelül a fele mértékű növekedés volt az, ami prognosztizálva volt a kormányzat számítási anyagaiban. El kell, hogy mondjam, hogy a társadalombiztosítás bevételei több módon is csökkennek a munkanélküliség kapcsán. Az egyik csökkenés az az, ho gy a munkavállalók nem a 100% után fizetik a társadalombiztosítási járulékot, hanem a járadékuk után, ami a munkajövedelmüknek első részletben 70, második részletben 50%a. Tehát egy 30 és egy 50%os alapcsökkenés történik, ami után a 43%ot nem fizetik a munkáltatók. Ez egy nagyon jelentős bevételkiesés. Nem is beszélve arról, hogy például a különböző prémiumokat, egyéb jutalmakat, amelyeket a munkavállalók a munkahelyeiken, ha nem is szokás szerint, de jónéhány esetben megkapnak, ez itt megint csak elesik , és ilyen szempontból a társadalombiztosítás bevétele újólag csökken. Van még egy tényező, ami csökkenti a társadalombiztosítási befizetést, az, hogy a munkavállalók nem 10% nyugdíjjárulékot fizetnek a járadékuk után, hanem csak 5%ot. Ez azt jelenti, hog y nem 53% az összes járulék, hanem csak 48% a munkanélküliek esetében, és mint említettem, az alap is kisebb, ami után fizetik ezt a járulékot. A harmadik tényező, amire valamelyest azért jobban lehetett számolni, és amit el kell ismételni sajnos, hogy ked vezőtlenül alakul napról napra, évről évre, az a demográfiai arány, amivel alapvetően a nyugdíj teszi ki a zömét a társadalombiztosítási alap kiadásainak, nagyon fontos tényező. Alig több, mint 2,5 millió nyugdíjas volt a '91es év elején, az év végére már 2,7 millió nyugdíjas és rokkantnyugdíjas ellátásáról kellett gondoskodnia a társadalombiztosítási alapnak. Annál is inkább magyarázható ez a 19 milliárdos hiány, mert igazából semmi érdemleges változás nem történt a '91es évben, ami ezen hiány nagyságát lényegesen csökkenteni tudta volna, valójában sodródás történt az árral. Mit látunk a '92es évben a '91es évhez képest? Olyan nullszaldós költségvetést, ami meglehetősen optimista módon a bevételeket a kiadások fedezésére elegendőnek találja. Nem szabad ugyanakkor elfeledkeznünk arról, hogy körülbeül 20 milliárdos pozíciójavulás történt a '91es évhez képest '92ben, ez alapvetően abból a betegszabadságos konstrukcióból következik, amit az év utolsó
