Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDOLNA (MSZP)
2552 Támogatjuk, hogy a VIKSZ tanácsa kiegészüljön az Érdekegyeztető Tanácsban képviselettel eddig nem rendelkező szakszervezetekkel. Javasoljuk, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban való részvételt is törvény szabályozza, és e törvény alapja a választásokon elért eredmény legyen. A munka törvénykönyve július 1jétől lehetővé teszi az ü zemi tanácsok választását, valamint a közalkalmazotti tanácsok választását is. Az a véleményünk, hogy ezeket a választásokat a szakszervezeti választások után, vagy legalábbis velük egyidőben kell megtartani. Nagyon fontosnak tartja képviselőcsoportunk, ho gy az üzemi tanácsok hatáskörét, jogosítványait, ameddig az üzemi tanácsok választása nem történik meg, addig az üzemekben képviselettel bíró szakszervezetek lássák el. Annál is inkább, mert ez a határidő így még nagyon elhúzódhat. Mint ahogy bevezetőmben is említettem, a fenti javaslatainknak közösen, a hat pártból alakult képviselőkkel együtt kívánunk érvényt szerezni. Úgy érezzük, hogy így javaslatainkkal hozzájárulhatunk az érdekképviseleti szervezetek munkájához, hogy jobban és hatékonyabban tudják kép viselni a munkavállalók érdekeit. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kósáné Kovács Magda a Magyar Szocialista Párt részéről. Felszólaló: Kósáné dr. Kovács Magda (MSZP) KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDOLNA ( MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt nagyon könnyű helyzetben van akkor, amikor tavalyi álláspontját kell összevetni a most kialakult helyzettel. A szocialista frakció ugyanis ellenezte a XXVIIIas és XXIXes törvények meghozatalát, és ma is nyugodtan vallhatjuk, hogy a mostanra kialakult, valóban nem könnyen feloldható helyzet egyenes következménye az akkor hozott rossz döntéseknek. A Szocialista Pártnak akkor is és most is a szakszervezetekkel kapcsolatos törvényjavaslatokról szakmai és politikai szempontból egyaránt eltérő, kisebbségben maradó véleménye volt. A szakmai kifogásaink annak idején részben az eltelt idő eseményei által, részben az Alkotmánybíróság döntésével megerősítést nyertek. Hiszen az Alko tmánybíróság kimondta, hogy a társadalmi szervezetek életébe és vagyoni helyzetébe történő utólagos beavatkozás nem alkotmányos, és a szakszervezetek esetében ezt az Alkotmánybíróság egy sajátos társadalmi, történelmi helyzetben csupán indokoltnak tekintet te. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság nem vizsgálja – nem is dolga – , hogy a törvényben előírtak megvalósíthatóke, vane olyan jogszerű és racionális út, amelyen a XXVIIIas törvény előírásai a napi gyakorlatba, a jogalkotásba és a jogalkalmazásba átültethet ők. Megítélésünk szerint változatlanul megoldatlanok, sőt részben megoldhatatlanok azok a kérdések, amelyekre annak idején, egy évvel ezelőtt a szakmai vitában felhívtuk a figyelmet. Elmondtuk, hogy teljesen tisztázatlan, hogy milyen szervezet a Vagyont Id eiglenesen Kezelő Szervezet. Ennek a szervezetnek a működésképtelensége a mi véleményünket igazolta. Elmondtuk, elfogadhatatlan, hogy a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetbe diszkriminatív módon csak egyes szakszervezetek küldhessenek képviselőket. Ezt a z álláspontunkat igazolta az Alkotmánybíróság döntése. Elmondtuk, hogy a törvény nem teszi lehetővé annak az értelmezését, hogy mely szervezeteket nevezünk szakszervezeteknek, tehát mely szervezetek között kell majd a majdani szakszervezetek közötti válasz táson választani. Hozzáteszem, hogy az Alkotmánybíróság valamennyi érintett szervezetet a szakszervezetek közötti választás alanyának tekinti; erről annak idején mi elmondtuk, hogy több ezer szervezetről van szó. Következésképp a szakszervezetek közötti vá lasztás az Alkotmánybíróság értelmezése szerint: ha a törvényt komolyan vesszük – és itt következik a magyar közmondás, hogy: aki másnak vermet ás, maga esik bele – , nem történhet másképp, mint úgy, hogy minden érdekképviseleti szervezet tagságát, mindenki t, aki a szakszervezeti vagyon létrehozásához tagdíjával hozzájárult, és magukat
