Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
2483 További súlyos következménye lehet a rendeletnek a betegek felesleges sétáltatása a háziorvos és a szakrendelés között, hisz a keresőképessé nyilvánításhoz szokszor van szüksége a háziorvosnak a szakorvos támogatására. A rendelet súlyos egzisztenc iális gondot jelent a felülvizsgáló főorvosi karnak. Az állásvesztés szinte elkerülhetetlen több száz orvos számára. A miniszter úr ez ellen három lehetőséget jelez a levelében. Az első a TB saját ellenőrző főorvosi hálózata. A TB ezeket az állásokat a szo kásos módon még a mai napig sem hirdette meg. A második lehetőség a kórházi rendelőintézeti státuszba való kerülés, amely amiatt, hogy többnyire már korosabb főorvosokról van szó, még visszaminősítéssel sem reális lehetőség. A harmadik választás az alapell átást jelöli meg, de ott még ennek nem alakultak ki szervezeti, anyagi, ügyeleti, finanszírozási feltételei, ide státuszok kellenének, tehát ide pénz kellene. A felülvizsgáló főorvosi kar egyik legnagyobb erénye a helyismeret, mely az egészségügyi munka ha tásfokát lényegesen javítja. Ez el fog veszni. A TB, amíg saját ellenőrző rendszere kiépül, nem tehet mást, mint ölbe tett kézzel nézi, hogy a táppénzes kiadásai megnőttek, az eddig működő fék, a heti felülvizsgálat, mely gátat szabott az indokolatlan tápp énzigényeknek, meg fog szűnni. Tiszteletre méltó az a bátorság, hogy a minisztérium rendeleti úton szabályozza az egészségügyet, és így a felelősséget is magára vállalja. Így természetesen a Parlament nem tárgyalja, de az, hogy a Parlament egészségügyi és szociális bizottságának a véleménye talán használható lenne, és valamiféle tájékoztatást is megérdemelne. Összegezve: a frissen megszervezett háziorvosi hálózatot kellően nem végiggondolt táppénzbevételi jog változtatásával sújtani, s ugyanabban az időben jelentős változtatásokat végrehajtani a felülvizsgáló rendszerben, a TB ellenőrzési szisztémájának a kialakulását megelőzően, az egészségügy munkaképességét fenyegeti. Ezek után államtitkár úrhoz az alábbi kérdéseket intézem. A szakrendelések táppé nzbevételi jogának megvonásából adódó pluszterheket a háziorvosi szolgálat és maguk a betegek hogyan tudják elviselni? Valóban megoldotte – második kérdésem – a felülvizsgáló főorvosok elhelyezkedési gondja, illetve szaktudásuk és tapasztalataik hasznosít ása? Harmadszor: Szándékozike a minisztérium a parlamenti szakbizottságot tájékoztatni a fontos rendeleteiről a továbbiakban. S végezetül természetesen, mikor, milyen változtatásokkal szándékozik a minisztérium ezen rendeletet életbe léptetni. Várom a vál aszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Az interpellációra dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Elnézést, ha a kérdéseire nem pontosan fogok tudni válaszolni, mert eltérnek attól, amit írásban rögzített, de megkísérlem követni, sajnos én nem vagyok gyorsíró. (Közbeszól ás: Rögtönözzön!) Jó, rögtönzünk. A sokszor semmittevéssel vádolt Népjóléti Minisztérium a jogalkotási törvény szerint járt el, amikor ön által az írásban ugyan dömpingszerűnek ítélt módon, vagyis hál'Istennek felvéve azt a tempót, ami az egészségügy újras zervezéséhez szükséges, rendeletekkel is szabályozza az egészségügy átalakításának folyamatát. A rendeleti szint természetesen egyúttal azt is jelenti a parlamenti kontroll szempontjából, hogy e rendeletek alapjául szolgáló törvényt alkotja meg az Országgy űlés, és nem a részintézkedéseknek a
