Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 2. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - Az ülésnap megnyitása - ELNÖK (Szabad György): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
2428 Döntés képviselői önálló indítvány napirendre tűzéséről ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Jánosi György képviselőtársunk, a Magyar Szocialista Párt részéről önálló indítványt nyújtott be a volt egyházi ingatlanok tu lajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosítására, az 5704es számon. Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne szólni. (Igen.) Jánosi Györgyöt illeti a szó. Felszólaló: Dr. Jánosi György (MSZP) JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! T isztelt Ház! A Parlament tavaly nyáron fogadta el a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényt. Az akkori éles viták világosan jelezték, hogy első nekifutásra e kérdésben rendkívül nehéz lesz egyszer s mindenkorra lezárt, kés z és végérvényesnek tekinthető törvényt alkotni. Az ellenzék akkor egyetértett azzal, hogy orvosolni kell az egyházakat ért korábbi jogsérelmeket, és biztosítani kell számukra az európai normáknak és az egyházak valóságos társadalmi súlyának, és támogatott ságának megfelelő szerepvállalás lehetőségét a szociális, kulturális és hitélet területén. A törvény elfogadását azonban mégsem támogatta, mert olyan potenciális konfliktusforrásokat látott benne, amelyek a helyi társadalom megosztásához, a felesleges vitá k és szélsőséges indulatok kialakulásához vezethetnek. A konfliktusok mára valósággá váltak. A törvény végrehajtását kísérő elmérgesedett viták és helyi konfliktusok jól rávilágítanak a törvény pontatlanságaira, hiányosságaira és veszélyes következményeire . A konfliktusok hátterében alapvetően az áll, hogy a törvény nem adott jogi garanciákat az alapellátás, az érintett intézményekben dolgozó munkavállalók és az intézmények szolgáltatásait igénybe vevők érdekeinek figyelembevételére, illetve érvényesítésére . A hiányosságok korrigálása – amit e javaslat is céloz – nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, hogy a jövőben elkerüljük a szélsőséges vitákat és indulatokat. Indítványom hatálya a volt egyházi ingatlanok egy meghatározott körére terjed ki: azokra az ingat lanokra, amelyekben jelenleg állami, illetve önkormányzati fenntartású oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, kulturális, gyermek- és ifjúságvédelmi közfeladatokat ellátó intézmény működik. Célja kettős: egyrészt igyekszik törvényi garanciákkal bizto sítani az alapellátást, a közalkalmazotti munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevők érdekeinek figyelembevételét, másrészt elsőbbséget kíván adni e munkajogilag és alkotmányosan is védett, általánosabb társadalmi érdekeknek. A javaslat a fenti ingatla nok visszaadása során négy szempontból megszorítást, illetve korlátozást épít be a reprivatizáció folyamatába. Először: az ilyen közintézménynek helyet adó ingatlan nem adható vissza, ha az egyház az intézmény hasonló célú, illetve feladatkörű működtetését nem vállalja. A megszorítás célja az, hogy a törvény végrehajtása ne okozzon hiányokat és működési zavarokat az oktatási, kulturális, szociális és egészségügyi alapellátás terén. Az eredeti törvényből ugyanis ez a gondolat hiányzik. Másodszor: a javaslat értelmében nem adható vissza az ingatlan, ha a jelenlegi fenntartó az egyház által foglalkoztatni nem kívánt vagy az egyházi alkalmazást nem vállaló intézményi dolgozók további foglalkoztatásáról nem tud gondoskodni. Ez a megszorítás közvetlenül érvényt kí ván szerezni a nemrég elfogadott munkatörvénykönyv megfelelő rendelkezéseinek, melyek kimondják, hogy vallási, felekezeti és világnézeti okokból egyetlen munkavállalót sem érhet hátrányos megkülönböztetés – márpedig könnyen előfordulhat, hogy az egyházi tu lajdonba kerülés után az egyház, természetesen törekvéseinek megfelelően, csak olyanokat kíván a továbbiakban alkalmazni, akik világnézetileg felfogásához közel állnak.
