Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. június 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - Határozathozatal a Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az álllamháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a távközlésről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
2411 Szerintünk is akkor jár el a törvényhozás helyesen, ha évről évre megismétli azt a még 1989 decemberében megkezdett korrekciós intézkedést, amelyik a nyugdíjazás évére is tekintettel, differenciáltan emelte a nyugdíjakat az évenkénti nyugdíjemelésre rendelkezésre álló összeg terhére. Ha önök gondosan átnézték a mellékleteket, abból vi lágosan látható, hogy helyeslendő ez a cél, mert a 30 évnél hosszabb szolgálati idővel rendelkezők közül azok, akik a legrégebben kerültek nyugdíjba, azoknak az ellátása romlott a legtöbbet, nekik tehát valamivel többet kell adni minden évben ahhoz, hogy f okozatosan elérjük, hogy az, aki 20 vagy 25 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, ugyanannyi ellátást kapjon, mint az, aki a helyéről megy nyugdíjba ma, ugyanannyi szolgálati idővel, mint amennyivel az idős nyugdíjas rendelkezik. A kiindulási helyzet azonban – és azt a mellékletek is bizonyítják – meglehetősen bonyolult. Érdemes például azt is megfigyelni és megjegyezni, hogy a 30 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasok körében éppen fordított a helyzet, mert a régebben nyugdíjazottak ellátása 500 – 1 000 forinttal magasabb, mint a kisnyugdíjasoké. A korrekciós eljárás is csak nagyon differenciált és elég bonyolult kell legyen, hogy az eredeti célt, a kiegyenlítést meg tudja oldani. Sajnos, a beterjesztett kormányjavaslat nem teljesen ilyen, nem tud ily en lenni. Hibájának, fő hiányosságainak azt tartjuk – és ezt elmondtuk már az év eleji nyugdíjintézkedések vitájánál – , hogy mivel az évi nyugdíjemelés 50 milliárdos teljes keretéből differenciálás nélkül már felhasznált a Kormány és a Parlament – már aki megszavazta ezt az intézkedést – 40 milliárdot, most csak az összeg egyötöde, 10 milliárd forint áll rendelkezésre ahhoz, hogy korrigáljunk. Mint hallották, félmillió nyugdíjas átlagosan csak 15%ot fog kapni, hiszen kimarad a jelenlegi intézkedésekből. Tu lajdonképpen a 10 milliárd forintot kell most több szempont szerint: a nyugdíjbamenetel időpontjára, a ledolgozott évek hosszára, a rokkantság fokára tekintettel felhasználni. Ezt a három szempontot nem lehet igazán jól és igazságosan érvényesíteni ekkora összegből. Ez a javaslat ugyanis azt eredményezi, hogy először is: aki 1989 után ment nyugdíjba, annak az idei nyugdíjemelés sem márciusban nem vette számba, sem szeptemberben nem fogja számba venni a ledolgozott éveket. Ez újabb hátrányokat és igazságtala nságokat visz a rendszerbe. Másodszor: először fog előfordulni, hogy az özvegyi nyugdíjakat és az árveaellátásokat nem emeljük. Hosszan lehetne – és megjegyzem: érdemes volna – vitatkozni arról, hogy vajon a hozzátartozói ellátások másodrendű ellátásoknak minősülneke. Én ugyanis – és bizonyára sokan hozzám hasonlóan – nemcsak azért fizetek nyugdíjjárulékot, hogy magam majd nyugdíjas legyek, hanem azért is, hogy hozzátartozóim és gyermekeim – ha nem élvezhetem magam az ellátásomat – helyettem megkaphassák. Igényt tartok tehát arra, hogy a származékos nyugdíjak is hasonló rendű, rangú ellátások legyenek, mint a saját jogú nyugdíjellátás. (16.50) Azonban most kimarad 260 ezer özvegyi nyugdíjas ebből a nyugdíjemelésből, holott tulajdonképpen ezek egy jelentős r észét is már 1989 előtt állapították meg, és a régen megállapított özvegyi nyugdíjak is hasonló mértékben romlottak, mint a saját jogú nyugdíjak. Harmadszor: a választott megoldás az alacsony szogálati idővel rendelkezőknél nem változtatja meg az eddigi ar ányokat. A harminc évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkezők átlagnyugdíjkülönbségeit pedig egyáltalán nem érinti. Ebben a körben – nézzék meg jól a táblázatokat! – az érintettek ugyan kapnak 2 – 300 forintot, de a különbségek nem változnak, legfeljebb a zok javára változik majd a százalékos emelés miatt a helyzet, akik rövid ideig dolgoztak, de magas fizetésük miatt magasabb a nyugdíjuk. Nem hiszem, hogy ezt a tényt szabad lenne elhallgatni. A javasolt emelés a 30 – 40 év közötti szolgálati idővel rendelkez ők nyugdíjának lemaradását valóban korrigálja, csökkenti a korábbi 200 – 1100 forintos sávban húzódó különbségeket, de még az
