Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PETŐ IVÁN, DR. a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2368 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdeném felszólalásomat – jobban mondva, azzal kezdem – , hogy az államtitkár úr azt kérte tőlünk bevezető beszédében, arról beszéljünk, ami a törvényjavaslat keretében van, amit a címe takar, és azt kérjük számon a törvényjavaslattól, amivel a cím foglalkozik. Ezt az államtitkár úr, illetve a Belügyminisztérium apparátusa kérheti, de gondolom, a Kormánytól számon kérhetjük azt, hogy miért nincs itt, aminek itt kellene lenni, vagy miért nem beszélhetünk most másról, miért nem beszélhetünk most lakástörvényről. Már az eddig elhangzott felszólalásokból is kitűnik, hogy két alapvető vélemény van jelen ebben a Házban, ebben a pillanatban: az egyik szerint ez a törvé nyjavaslat ebben a keretben tárgyalható, a másik vélemény szerint – ezt az önkormányzati bizottság kisebbségi előadója elmondta és mások is jelezték – nem tárgyalható ilyen keretek között ez a törvényjavaslat, mert alapvető információk hiányoznak, egyszerű en önmagában ez a javaslat nem ítélhető meg. Miután a Kormány számára fontos valamiért, hogy ez a törvényjavaslat ilyen keretek között kerüljön ide, megmondom őszintén, szerencsésebbnek tartottam volna, hogyha a belügyminiszter úr – ha már úgy is erre jár – adja elő ennek a fontos törvényjavaslatnak az indokolását. Azt is meg kell mondanom, hogy a kérdés jellegére való tekintettel, jobban örülnék, ha a Népjóléti Minisztérium képviselője is jelen lenne, hiszen a lakásügy nem egyszerűen belügyiigazgatási kér dés, hanem alapvetően szociális kérdés – is. (Nagy taps a bal oldalon.) Tehát mondanivalóm lényege, egyik lényege: nagyon jó lenne most egy lakástörvény általános vitájába belekezdeni – abban a reményben, természetesen, hogy még a nyári szünet előtt lesz a magyar Parlament által meghozott lakástörvény. Az csak a kisebb baj ebben a pillanatban, hogy nyárig sem a lakástörvényből általában, sem ebből a törvényből nem lesz törvény, és nem túl praktikus úgy tárgyalni egy fontos ügyet, hogy többhónapos szünetet i ktatunk a tárgyalás folyamatába. A nagyobb baj az, hogy ez a törvényjavaslat már címe szerint is csak nagyon korlátozott feladatra vállalkozik; ezt itt többen elmondták. A lakások, helyiségek elidegenítésére vonatkozó – ezt talán nem tudják a kivülállók, a kik kevésbé ismerik a témát, de a cím azt mondja – egyes szabályokról kíván rendelkezni ez a javaslat. Ez azt sugallja az érdeklődő számára, hogy feltehetően lesznek ugyanebben a témában más szabályok is, de nem tudjuk ebben a pillanatban, hogy a lakások é s helyiségek bérletéről, elidegenítéséről és más, hasonló ügyekről valóban kíváne a Kormány esetleg más szabályokat is alkotni – tehát már maga a cím is félrevezető. Nem lakástörvényről van tehát szó, hanem egy szeletéről a lakásügynek, holott már jó lett volna – '91 áprilisára hangzott el valami ilyen ígéret – lakástörvénynek a Parlament elé kerülni. A fő baj nem is ez – mármint az, hogy ez a törvény esetleg csak az ügynek egy szeletével foglalkozik – , a fő baj az, hogy ebben a törvényben nincs nyoma olya sminek, amiről Sóvágó képviselőtársam beszélt, és amit ő tud: hogy léteznek különböző elképzelések a lakáskoncepció jegyében. Nem az a fontos, hogy legyen valahol egy ilyen írott elképzelés, vagy fogalmazódjanak ilyen írott elképzelések, hanem az lenne a f ontos, hogy ebben a törvényben egy lakáselképzelés következményei mutatkozzanak. Ebben a javaslatban, ami előttünk van, igenigen gyéren mutatkoznak egy lakáskoncepció látható jelei. Különösen nem mutatkoznak olyan jelek, amelyeket a Kormány által hangozta tott és mindenki által elfogadott szociális piacgazdaság lakáskoncepciójának lehetne nevezni, hacsak – a törvényjavaslat szövegének ismeretében – nem az a magyar Kormány lakáskoncepciója, ami ebből a javaslatból kitetszik. És itt most néhány kellemetlen do lgot sorolok, amelyeket ebből a törvényjavaslatból ki lehet olvasni. Az állam a lakásügy területén felhalmozódott gondokkal nem kíván a továbbiakban foglalkozni – legalábbis e javaslat olvasása kapcsán csak ez juthat az ember eszébe – , oldja meg a problémá t kiki maga, illetve oldják meg az önkormányzatok. Az önkormányzatok, azzal, hogy megkapták a volt tanácsi bérlakásvagyont, boldoguljanak az elmúlt évtizedek tragikus lakásörökségével – ez olvasható ki ebből a javaslatból – , az elmaradt felújításokkal, a kielégítetlen igényekkel, a költségeket nem fedező lakbérekkel. Ebből a javaslatból az olvasható ki – és erre más szabály ebben a pillanatban nem létezik – , hogy akinek eddig
