Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 27. szerda, a tavaszi ülésszak 36. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2365 önkormányzatok szabadsága. És most s zületett egy tervezet, amely bízik az önkormányzatok józanságában, és a szabályozást a kezükbe adja. Elismerem persze, hogy a többségében ellenzéki önkormányzatokra nem kis feladat hárul, de mindez még nem ok a menekülésre, a meghátrálásra. Való igaz, nem lesz népszerű a lakbérek esetleges emelése, jobb lenne ezt a Kormányra bízni. A javaslat elfogadása esetén nem lehet kívülállónak maradni, vállalni kell a helyi kormányzás népszerűtlen feladatait is. Ez a valódi oka az előzetes ellenzéki kritikáknak, bár n em vitatható, hogy más, látszólag ügyes érvekkel takarják. Kiderülhet, hogy lényegesen könnyebb elméletekkel operálni, mint a gyakorlatban cselekedni. Mennyivel jobb az ellenzéki pozíció szabadsága, mint a döntés felelősségének népszerűtlen vállalása. (Moz gás és zaj a bal oldalon. – Taps a jobb oldalon.) A tervezet az önkormányzatok szabályozási szabadsága mellett teszi le a voksot. Ez felel meg az önkormányzatiság szellemének, de a célszerűségi elvárásoknak is. Egészen más az alapja a különféle érdekvédelm i szervezetek aggályainak. Tulajdonképpen a Kormány iránti bizalom jelének is tekinthetném, hogy ezen szervezetek a szabályozás központi elemeinek erősítését óhajtják, mert vélhetően jobban bíznak a Kormányban, a Parlamentben. Az élet azonban azt bizonyíto tta, hogy az önkormányzati testületek a lakosság pénzügyi helyzetét érintő kérdésekben bölcsen politizálnak. Jól emlékszem még a helyi adó kivetésekor parázslott vitákra: az önkormányzatok méltánytalanul nagy adót vetnek majd ki; tovább terhelik a lakosság ot. És mi történt? Az önkormányzatok többsége még helyi adót sem vetett ki, néhány szélsőséges esettől eltekintve pedig tudták, hogy hol a határ. Hiszem, hogy így lesz ez lakbérek esetében is. A lakosság közelében élő, azzal szoros kapcsolatot tartó testül etek tudni fogják, hogy meddig mehetnek el. Sajnos, a helyiségbérlet területén vannak rossz tapasztalataink is. Mivel a helyiségek túlnyomó többségével az önkormányzatok rendelkeznek, diktálhatják a feltételeket, egyesekkel elszaladt a szekér, aktív alakít óivá váltak a bérleti díjaknak. Igaz, e területen nincs olyan kötöttség, mint a bérlakások esetén, nevezetesen, hogy a bérleti díjat önkormányzati rendeletben kelljen megállapítani. (10.10) Tisztelt Ház! Az általános vitának nem lehet célja a részletek apr ólékos elemzése, így én a törvényjavaslat normaszövegéhez csak három, igaz, meghatározó jelentőségű ponton szeretnék kapcsolódni. Talán a lakbérek sorsa izgatja legjobban az embereket, így ezzel kezdeném. Sokan hajlamosak elfelejteni, ezért szeretném magun k elé idézni: A lakbérek mértékének megállapítása a jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint, azaz napjainkban is az önkormányzatok jogköre. Ma sincs lakbérplafon, semmilyen értelemben vett jogi megkötöttség. A tevezet elfogadása esetén csak annyi változ ás történne, hogy az önkormányzat nem hatósági, hanem tulajdonosi jogkörében állapítaná meg az árakat. Hallani, még kormánypárti körökből is olyan megállapításokat, hogy törvényjavaslat mondja ki: bizonyos időszak alatt maximum milyen mértékben emelkedhess enek a lakbérek, a helyiségbérek. Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, sőt lehet, hogy ellentétes célt érnénk el vele. Nem lehet azt általánosságban, az egész országra kiterjedő hatállyal kimondani, hogy mondjuk két éven belül a jelenlegi bérleti díjak más félszeresénél nagyobb bérleti díjak nem szedhetők. Lehet, hogy vannak olyan városok, sőt városrészek, ahol semmilyen mértékű növekedés nem lehet indokolt, míg más helyeken ennél nagyobb mértékű emelést helyesel a polgárok többsége. Példaként elég, ha Budap est gyenge állagú bérlakásaira vagy budai villáira gondolunk. Ez egyben arra is rávilágít, hogy miért kell önkormányzati hatáskörbe adni a lakbérek mértékének megállapítását. Azért, mert a lakásállomány ezerarcúsága ezt teszi életszerűvé.
