Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
2299 ezt már vitatni is kezdtük, amikor láttuk, hogy az előterjesztés bármely eleméhez nyúlunk hozzá, az további kérdéseket vet fel, és ezért végül a Kormány nem tudott mást tenni, mint az előterjesztését visszavonni, majd azt állítani, hogy a korábbi előterjesztés ebbe az előterjesztésbe beépítésre került. Való igaz, hogy nemcsak az igazságügyi kormányzat észlelte a Btk.novella egész rendszere felülvizsgálatának szükségességét, hanem például a Belügyminisztérium is, amely ugyancsak külön jogszabályalkotó munkába kezdett, de én úgy gondolom, hogy amikor most ez az előterjesztés a Büntető Törvénykönyvnek csak bizonyos részeit érinti, akkor minden képpen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy tulajdonképpen nem az a kérdés, hogy a Btkt teljes terjedelmében újból elő kelle terjeszteni vagy sem, vagy csak egyes elemeihez kell hozzányúlni, ahogy Kutrucz Katalin felvetette, aki rögtön a rezüméjét is ad ta a dolognak, amikor azt mondotta, hogy jelenleg hiba lett volna egy új Btk.novellát előterjeszteni, mert hiszen ez nem lett volna időtálló. Én ezzel szemben arra hivatkozom, ami lényegében a Kereszténydemokrata Néppárt érvrendszerében is megjelent: hogy – ha akarjuk, ha nem – a kormányzat az egész büntetőjogi rendszer felülvizsgálatának szükségességét önmaga kimondotta akkor, amikor egyrészt ez az előterjesztés érinti a Büntető Törvénykönyv általános és különös részét, érinti a büntetőeljárásjogot, érin ti a Büntető Törvénykönyvet életbe léptető rendeletnek a módosítását és végül az egész szabálysértési kódexet, amely – azt kell mondanom – önmagában hatalmas joganyag. Ebből egyértelműen csak azt a következtetést lehet levonni, hogy büntetőjogi rendszerünk ilyen felülvizsgálata eleve nem fog a kellő eredménnyel járni, mint ahogy azt a Kormány előterjesztette, mert teljesen új Btk.novellát kellett volna előterjeszteni a kapcsolódó jogszabályokkal. Hogy még inkább érthetővé tegyem a Független Kisgazdapárt fr akciójának álláspontját, legyen szabad arra utalnom, hogy itt van mindjárt a sokak által fevetett kérdés, hogy ez a Büntető Törvénykönyv a jelenlegi módosításában lényegében szabadságvesztéscentrikus előterjesztés és az egész Büntető Törvénykönyvet szabad ságvesztéscentrikussá tette, másrészt viszont üdvözölték a szigorított javítónevelő munka és a javítónevelő munka kiiktatását és helyébe a közérdekű munkának, mint fő büntetésnek a beiktatását. Igen ám, de legyen szabad rámutatnom arra, hogy mégis a kon cepció hiánya – tehát hogy nem egy új Büntető Törvénykönyv alkotásának igényével történt a változtatás – nemcsak egyszerűen szerkezeti gondokat fog okozni, hanem tulajdonképpen az egész büntető ítélkezést illetően a jövőre nézve alapvető kihatása lesz enne k a módosításnak. Elég, ha arra utalok, hogy a javítónevelő munka kiiktatásánál nemcsak arról van szó, hogy célját vesztette ez a büntetés, mert hiszen ha egyszer munkanélküliség van, akkor nyilvánvalóan nem lehet javítónevelő munkára kötelező büntető ít életet hozni, hanem ha a Büntető Törvénykönyvünk vádcentrikus, illetőleg szabadságvesztéscentrikus volt korábban, és attól félnek itt különböző pártok honatyái, hogy még inkább szabadságvesztéscentrikussá lesz az egész büntetőtörvény, akkor hadd utaljak arra, hogy jól sejtik ezt a veszélyt. Tudniillik a javítónevelő munka kiiktatása egyértelművé teszi, hogy a bírói gyakorlat a szabadságvesztésbüntetések irányába fog jelentősen eltolódni, ha ez a jogalkotói szándék, ha nem! Kénytelen efelé eltolódni azér t, mert akik gyakorló jogászként vettek részt a bíróságok és az igazságszolgáltatás munkájában, igazolhatják, hogy a büntetőbíró, akinek számára – mint Hack képviselő úr is nagyon bölcsen kifejtette – gyakorlatilag nem állt kellő mérlegelési lehetőség az í télete meghozatalánál, most még szűkebb keretek közé lesz szorítva, egész egyszerűen azért, mert a javítónevelő munkát – mint fő büntetést – a bíróságok tulajdonképpen a szabadságvesztésbüntetés helyett hozták meg rendkívül széles körben, miután a közves zélyes munkakerülést korábban a Büntető Törvénykönyv büntetni rendelte, tehát ennek következtében a javítónevelő munkát rendkívül széles körben alkalmazta. Ugyanakkor az elkövető szempontjából egy nehéz társadalmigazdasági helyzetben lévő büntető ítélkez és esetében ez úgy jelentkezett, hogy ahol a büntető bíróság csak szabadságvesztést szabhatott volna ki a cselekmény súlya vagy az eset összes körülményei alapján, ott tulajdonképpen a másik oldalon – ugye – a pénzbüntetés alkalmazása eleve kizárt volt, me rt itt több fokozatot ugrott volna a
