Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TROMBITÁS ZOLTÁN, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2294 hogy egy ilyen irányú kurzusváltásra a javaslat nem teremti meg a szükséges feltételeket – éppen ellenkezőleg. A szabadságvesztés alsó határának az eddigi három hónapról egy napra csökkentése e büntetési nem feltétlen erősödését jelenti. A javaslatnak ez a része igen megfontolandó. Közismert, hogy a kriminológiai kutatások a rövid tartamú szabadságvesztés hátrányait általában jelentősebbnek mutatják, mint az ezzel elérhető előnyöket. Aki nem já rtas a büntetőjogban és a büntető végrehajtási jogban, az is tisztában van azzal, hogy a büntetésvégrehajtási intézet számos esetben inkább a bűnözés iskolája, mint a javulás eszköze – különösképpen igaz ez a rövid tartamú szabadságvesztésekre. Úgy tűnik, maga az ítélkezési gyakorlat sem igényli a rövidebb tartamú szabadságvesztés ítélkezési lehetőségét. A tavalyi statisztikai adatok szerint a rövid tartamú büntetések – tehát amelyek a hatályos háromhónapos minimum körül, illetve valamivel a fölött vannak – alkalmazási aránya egyre csökkenő tendenciát mutat. A vázolt elméleti megfontolások mellett joggal merül fel az a gyakorlati kérdés is, hogy a jelenlegi helyzet kellőképpen érette egy ilyen javaslat elfogadására. Ma, amikor a büntetésvégrehajtási intéz etek olyannyira túlzsúfoltak, hogy az elítéltek elhelyezése mármár embertelen körülmények között kell hogy történjen, gyakorlatilag szinte elképzelhetetlen a mainál több rövidebb tartamú szabadságvesztés végrehajtása. Ilyen körülmények között nem vagyunk benne biztosak, vane értelme egy csupán deklaratív szabály bevezetésének. Zárójelben mindehhez még azt jegyezném meg, hogy a javaslat mentesítési szabályai indokolatlanul hozzák hátrányos helyzetbe a rövid tartamú szabadságvesztésre ítélteket. A büntetési rendszer vázolt problémái is megerősítik abbéli véleményünket, hogy nem sikerült körvonalazni egy szilárd, egységes büntetőpolitikai koncepciót. Ennek ellenére természetesen üdvözöljük és egyetértésünket fejezzük ki az olyan részletszabályokkal kapcsolatb an, amelyek a büntetés kiszabásánál az enyhítésre, az önállóan alkalmazható mellékbüntetésekre, továbbá a visszaesőkre vonatkoznak. Ez utóbbival összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy a Kormány felemás megoldást választott: a tervezet elmozdul egy neoklasszikus irányba, azaz az elkövető személye helyett inkább az elkövetett tettre igyekszik koncentrálni. Ezt a törekvést azonban nem érvényesíti következetesen. Úgy vélem, határozottabban kellett volna állást foglalni a tettarányos büntetés mellett, am i leginkább megfelel az emberi jogi normáknak. A javaslat különös része is számos új elemet tartalmaz. Ezek közül elsőként hadd emeljem ki a büntetésitételkeretek megemelését bizonyos bűncselekmények esetén. Elméletileg egyetértünk azzal, hogy egyes bűncs elekményeket különböző okoknál fogva szigorúbban kell megítélni, nézetünk szerint azonban inkább az ítélkezési gyakorlat megváltozása lehetne a jobb megoldás, hiszen közismert, hogy a bíróságok általában a középmértékű büntetés alatt hozzák meg elmarasztal ó ítéleteiket. A tételkeretek szigorítása tehát inkább demonstratív lépésként értékelhető. A tervezet több új tényállás, illetve már létező tényállások kibővített változatának bevezetését javasolja. Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy a FIDESZ ezen a téren sem híve a túlszabályozottságnak, és emellett, ahol ez lehetséges, inkább a dekriminalizációt részesíti előnyben. Ennek következtében csak ott tartja elfogadhatónak új tényállások bevezetését, ahol a társadalom érdekében ez valóban szükséges. Ilyen t erület a piacgazdaság új típusú védelme, amelyről a korábbiakban már szóltam. Emellett természetesen másutt is indokolt lehet a Btkbeli szabályozás kibővítése, így elsősorban garanciális, törvényességi szempontok miatt tudjuk támogatni a javaslatnak azt a részét, amely a devizakódex egyes szabályait emeli be a Btkba, megszüntetve ezzel annak keretjellegét. Rögtön hozzátenném azonban, hogy magát a szabályozást nem tartom kielégítőnek, és további dekriminalizációt vélek múlhatatlanul szükségesnek. Éppen for dított módon vannak aggályaink a különleges személyi adatok védelmével kapcsolatban. Egy ilyen új tényállás bevezetésével messzemenőleg egyetértünk – csak éppen a büntetőjogi védelem körét tartjuk túl szűken megvontnak. (12.50)
