Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 26. kedd, a tavaszi ülésszak 35. napja - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat álalános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KUTRUCZ KATALIN, DR. (MDF)
2284 hogy ne töröljük el a szigorított javítónevelő munkát és a javítóneve lő munkát. Ugyanis szakmai körök ezeket a büntetéseket soha nem támogatták, kivéve azokat, akik a pártállam idején mindig mindennel egyetértettek. A javítónevelő munkának az eltörlését már az 1978as Btk. előkészítése során a kodifikációs bizottság is tám ogatta. Az most más kérdés, hogy a javítónevelő munka a kodifikációs bizottság véleménye ellenére maradt, sőt †84ben vezették be a szigorított javítónevelő munkát is. Tehát azt hiszem, hogy ebből nem lesz vita, de elképzelhetőnek tartom, hogy vitát fog kiváltani a közérdekű munka, mert a közérdekű munkával kapcsolatban már megoszlanak a vélemények. A közérdekű munkát először hat kijelölt próbaterületen 1972ben Angliában vezették be, és miután hároméves próbaüzemelés után sikeresnek bizonyult, kiterjeszt ették Anglia egész területére, és ezután indult el hódító útjára, és ma már Európa számos államában ismerik és sikerrel alkalmazzák. Ezt a közérdekű munkát 1987. óta ismerjük mi is – igaz, hogy be kell vallanunk: meglehetősen sikertelenül alkalmazzuk! Ez a z oka annak, hogy vannak, akik azt mondják: töröljük el a közérdekű munkát a büntetési rendszerből. Én azonban személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy tenni kellene még egy kísérletet, és meg kellene próbálni megmenteni ezt a büntetési nemet. Tudnii llik az alapkérdés – és ezért is beszélek viszonylag részletesebben és az általános vita során erről a kérdés- ről – , hogy a civilizált országokban követett gyakorlatnak megfelelően mennyire tudjuk helyettesíteni a végrehajtható szabadságvesztést megfelelő más büntetésekkel. (12.00) A javaslatban egyébként van ez irányban több kezdeményezés. Ez irányba mutat például a pénzbüntetés felső határának megemelése, a főbüntetés helyett az önállóan alkalmazható mellékbüntetés alkalmazási kereteinek kitágítása, a bü ntetetésvégrehajtás felfüggesztése lehetőségeinek kiterjesztése és az enyhítő szakasz alkalmazása kivételességének a megszüntetése is. És mindezek mellett, és ezekkel a változtatásokkal egyébként egyetértve úgy gondolom, hogy bizonyos típusú bűncselekménye knél a közérdekű munka nagyon hatásos büntetési nem lehet. Nagyon sok országban például rendkívül hatásosan alkalmazzák közlekedési bűncselekmények elkövetőivel szemben, különösen, hogyha az halállal jár, különösen, hogyha az elkövető ittas volt, és a közé rdekű munkát baleseti sebészeteken végeztetik ezekkel az elkövetőkkel, természetesen nem orvosként. Az azután egy következő eldöntendő kérdés, hogy az elkövetőnek az előzetes hozzájárulása szükségese a közérdekű munka alkalmazásához, vagy pedig elengedő a z a megoldás, amelyet a javaslat tartalmaz, hogy a bíróság kiszabja ugyan a közérdekű munkát, de az elkövető, az elítélt nem köteles annak alávetni magát, hanem ha nem teszi meg, akkor megfelelő mértékű szabadságvesztésre változtatják át ezt a büntetési ne met. Mondom, ezen lehet vitatkozni. A javaslat következő irányát úgy határozhatnánk meg – és ez nagyon örvendetes a javaslatban – ez visszatérés a klasszikus tettarányos büntetőjoghoz. Ebben a körben a javaslat alapvetően a bűncselekmény súlyát veszi figye lembe, de nem zárja ki a bírói mérlegelés lehetőségét abban az esetben, hogyha a cselekmény súlya miatt már önmagában bűncselekményről beszélünk. Nevezetesen törli a különös visszaesést, mint a szabálysértést bűncselekménnyé változtató körülményt, nem írja kötelezően elő szabadságvesztés kiszabását különös és többszörös visszaesővel szemben, nem ír elő kötelező súlyosítást, de meghagyja a bíró súlyosbítási lehetőségét, tehát azt, hogy az egyedi esethez alkalmazza megfelelően a büntetést. Az eddig elmondotta kon kívül számos változtatást tartalmaz még a törvényjavaslat. A továbbiakban néhány olyan kérdésre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek vagy további megfontolást igényelnek, vagy nyilvánvaló változtatást igényelnek. A törvényjavaslatba ugyanis becsúszo tt néhány – mondjam azt – gépelési hiba, amelyet biztos, hogy ki kell javítani. Így például a hivatalos személyek közül kimaradtak az Alkotmánybíróság alkalmazottai, a kémkedés tényállásából az idegen és a szervezet kifejezés között kimaradt az a szó, hogy hírszerző. Óriási különbség, hogy
