Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1992. évi szabályairól szóló 1991. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája . - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
2243 visszatalálást, a leszakadók visszatalálását egyengetni, és nem kizárólag a segélyezés útján történő pénzbeli ellátást biztosítani; ami természetesen nagyon fontos lehet, hiszen sok esetben a túlélést biztosítja, de önmagában ezt a visszaintegrálódási problémát nem oldja meg. Nem esett még arról szó – és a törvényjavaslat sem tartalmazhatja – , hogy milyen tételeket milyen veszteségek értek ezzel a most előttünk fekvő javaslattal, hiszen itt már csak a csökkentett összegek szerepelnek. Ezért talán érdemes megemlíteni, hogy például az általam vázolt célokat leginkább vagy igen nagy mértékben szolgáló úgynevezett nonprofit szociális intézmények és szolgála tok kerete az eredeti költségvetési előterjesztésben 150 millió volt, ez 50 millióra csökkent; vagy például a hajléktalanok ellátását, a népkonyhák működését biztosító kríziskezelő intézmények címén előirányzott összeg szintén 20 millióval csökkent; és van bizony olyan tétel is, amely 80 millióról a módosítások következtében nullára csökkent. Hozzáteszem azt, hogy ennek az egész népjóléti ágazatnak nemcsak az a vesztesége, hogy most ez a javaslat el kíván vonni 800 millió forintot, hanem az is, hogy a zárol ás miatt mostanáig nem lehetett kiírni a pályázatokat. És hogyha megpróbáljuk kalkulálni, hogy az ezután kiírt pályázatok elbírálása mikor kerülhet sorra, akkor azt kell mondanom, hogy szeptember vagy október előtt a fennmaradó pénzhez sem tudnak hozzájutn i azok az intézmények, amelyeknek pedig erre hatalmas szükségük volna. (18.20) Mindehhez még hozzá tehetem, hogy a társadalmi szervezetek számára történő pénzelosztás – szintén előttünk fekvő és napirenden szereplő – javaslatában pályázott néhány ilyen, he lyi szociális célokat megvalósító szervezet, ezek pályázatait azonban az erre a célra kijelölt bizottság szinte teljes egyöntetűséggel elutasította, mondván, hogy helyi szervezeteket ebből a pénzből – lévén nagyon szűkös a keret – nem hajlandók támogatni. Tehát azt kell mondanunk, hogy akadnak olyan – nagyonnagyon fontos célokat betöltő vagy megoldani kívánó – helyi szervezetek, amelyek ily módon idén gyakorlatilag teljes működésképtelenségre vannak ítélve. Ha összegezni akarom azt, amit eddig elmondtam, a kkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy éppen ezért példátlan cinizmus húzódik meg e mögött a törvényjavaslat mögött, és olyan lehetetlen választás elé állítja a képviselőket akkor majd, amikor dönteniük kell a javaslat sorsáról, hogy vagy "nem"mel szavaz nak – ez esetben nincs biztosítva a munkanélküli járadékból kifutó munkanélküliek további segélyezésének pénzügyi kerete – , vagy "igen"nel szavaznak, és ebben az esetben a pénznek a vázolt nagyon fontos céloktól való elvonását szentesítik. Éppen ezért ebb en a nagyon nehéz dilemmában én végül is azt mondom – Mádi László képviselőtársamhoz hasonlóan – , hogy a megoldásnak ez a módja egyszerűen elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik K ovács Pál képviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Kovács Pál (MSZP) KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Könnyű helyzetben vagyok, hiszen az előttem szólók részletesen bírálták ezt a törvé nyjavaslatot. Be kell vallani, hogy arra számítottam, hogy az államtitkári expozé mond majd valamit az indokolásról. Valójában nem hallottunk semmi újat sem, hanem az államtitkár úr felolvasta nekünk szó szerint a törvényjavaslat indokolását, amely ugyanol yan semmitmondó, mint amit ő itt előadott nekünk – hiszen a kettő megegyezik egymással. Az indoklás egyetlen mondatban foglalható össze: azért vonjunk le pénzt a Népjóléti Minisztériumtól, mert a Kormány így javasolja. Semmi mást ez az irat nem tartalmaz.
