Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 34. napja - A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HÁMORI CSABA, az MSZP-frakció vezérszónoka:
2215 Ma az emberek sokféle bizonytalanságot tapasztalnak, például a személyi szám használata körül. Ismert az a történet – néhány hónappal ezelőtti – , amikor a vámos azt kéri az állampolgártól, hogy személyi számát tüntesse föl a vámárunyilatkozaton. A polgár olvasta az Alkotmánybíróság határozatát, ezért azt mondja, hogy nem tünteti föl; mire a vámos válasza: lehet, hogy önnek jogában áll nem föltüntetni a személyi számot, nekem viszont jogomban áll önt 24 órán keresztül vámolni. Tehát a bizonytalanság igen na gy, a politikai bizonytalanság is kimutatható ezen a területen, hiszen például a népi kezdeményezéseknél, az aláírásgyűjtésnél a személyi szám használata lehetővé teszi azt, hogy valakik összegyűjtsék azt, hogy ki, milyen népi kezdeményezésben írt alá. Ezt a személyi szám rendkívüli módon megkönnyíti, és ilyen alapon politikai vagy éppen alkalmazási következtetéseket lehet levonni. Az elmúlt négy és fél évtized társadalmi rendszerének államfilozófiája a népességnyilvántartásra is rányomta a bélyegét. Az áll ampolgári jogok nem érvényesülhettek a maguk teljességében. Az 1970es és 80as években kormányprogram szerint zajlott a számítástechnikai fejlesztés az államigazgatásban. A számítástechnikában – ennek fejlesztésében – érdekelt cégek üzleti érdeke azt dikt álta – és eredményesen diktálta – , hogy az állami nyilvántartás valamennyi polgár minél több adatára terjedjen ki. A hatalom ezt nem ismerte föl, pontosabban nem ismerte föl azokat a veszélyeket, amelyeket az egyébként soha el nem érhető cél, a teljes körű és naprakész nyilvántartás jelent. Több milliárd forintba került ennek a nagy nyilvántartó rendszernek a kiépítése. A végeredmény ezzel – mindannyian tudjuk – nincs arányban. A nagy tömegű adat tárolása és biztonságos, naprakész karbantartása nem biztosít ott és nem is biztosítható. Ezt egyébként a törvényjavaslat helyesen deklarálja. Kimondja azt is, hogy nem is célszerű ilyen sok adatot tárolni – túl azon, hogy alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ismert határozata, amely 1991. április 13án született, k ét nagyon fontos tételt tartalmaz. Az első: a személyi adatok meghatározott cél nélküli, tetszőleges, jövőbeni felhasználható gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes. A másik: a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel – vagyis a személyi szám – alkotmányellenes. Mi sajnálatosnak tartjuk azt, hogy – jóllehet az Alkotmánybíróság mintegy háromnegyed évnyi időt hagyott a megfelelő törvény kimunkálására – a Kormány ennek a feladatának nem tudott megfelelni. A munka megkezdésén él még csak arról kaptunk hírt, hogy meglehetősen drága a személyi szám elhagyása – itt a becslések 3 és 10 milliárd közötti számokat jeleztek. Sajnos, menet közben nem kaptuk meg – kérdéseink ellenére sem – , hogy milyen bontást takarnak ezek a keretszámok . Mi tudniillik kétségbe vonjuk azt, hogy ilyen nagyságrendű összeget igényelne a személyi szám általánosabb elhagyása. Könnyen belátható, hogy nem omolna össze e nyilvántartó rendszer akkor, hogyha az általános személyi szám helyett nem univerzális személ yi számokat alkalmaznának az egyes rendszerekben. 1991 végéig csak arra futotta a Kormány erejéből, hogy két – megítélésünk szerint átmeneti – törvényt terjesszen az Országgyűlés elé; egyet egészen rövid távra – ennek a hatálya jár le most június 30án – , a másikat pedig – amit most tárgyalunk – 1995ig. Megítélésünk szerint meg lehetett volna takarítani az első törvényt egészen biztosan, de alaposabb munkával a másodikat is. Mindezek alapján a szocialista frakció, bár a törvényjavaslatot tárgyalásra alkalm asnak tartja, elfogadását csak jelentős változtatások után tudja támogatni. Mi elismerjük azt, hogy a javaslat szűkíti a kezelendő adatok körét a korábbi jogszabályokhoz képest. Elismerjük azt, hogy korlátozza a személyi szám alkalmazását – például a piaci szférában nem engedné meg ennek az alkalmazását. Elismerjük azt is, hogy általában – de sajnos csak deklaráció szintjén – törekszik a jogállamiság követelményeire, a személyiségi jogok tiszteletben tartására. (15.40) Ugyanakkor rendkívül sú lyosnak tartjuk a törvényjavaslat hibáit.
