Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - NAGY VARGA DEZSŐ (Független Kisgazdapárti képviselőinek 33 tagú csoportja) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ)
202 Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igaz, hogy a törvényjavaslat alkotmányellenes… (Derültség.) …, de ez csak akkor lenne érdekes, ha jelentős politikai csoportok lázadnának ellene. Mivel a benne lévő célok akceptálhatók, amennyiben a törv ényjavaslat a tagok közti vagyonosztás elveit óhajtja szabályozni, abban az esetben jelentős politikai csoport nem lesz, amely kifogásolná. Igaz, hogy a törvényjavaslat cinikus, mert benne van az is, hogyha mégis kifogásolnák, nyilván az Alkotmánybíróság e l fogja törölni, de mire az eltörölné, addigra a vagyonnevesítés lejátszódik, ilyen értelemben nem kell félni tőle. De hát a cinizmus nem szokatlan a politikában. Igaz, hogy a törvényjavaslat slendrián… (Derültség.) …, mert slendrián nyelvtani értelemben – mást mond, mint amit a beterjesztők szándékozni akarnak. Mert nyelvtani értelemben azt mondja, hogy az üzletrészen belül kell 20 – 60%nak a bevitt vagyon arányában lenni, holott valójában azt akarja mondani, hogy a vagyont kell úgy felosztani, hogy 20 – 60%a a bevitt vagyonra kerüljön visszaosztásra. De ez nem baj, mert úgyis szövegkörnyezetben és teljes törvénykontextusban fogják érteni, és a nyelvtani értelme nem védhető meg. Igaz, hogy a javaslat fölösleges… (Derültség.) …, mert amit politikailag céloz, a zt, hogy az alapító tagok nagyobb arányban kapjanak a vagyonból, azt az eddigi technikák is biztosítják. Egyszerűen csak az fog történni a termelőszövetkezetekben – nem történhet más – , hogy egy picit a súlyarányát a szolgálati időnek vagy tagsági időnek c sökkentik, picit a súlyarányát a bevitt vagyonnak növelik. Sok szövetkezetben már most is úgy van, hogy a bevitt vagyon ilyen arányban figyelembe van véve az osztásnál; ahol nincs, egy kis súlyeltolódással ezt biztosítani tudják. Igaz, hogy vannak olyan me llékhatásai a törvényjavaslatnak, amiket nem szándékoztak a javaslattevők. Elsősorban azokban a szövetkezetekben, ahol eddig is volt részjegy – áfészekben, ipari szövetkezetekben – , ez ellen nem fog tiltakozni senki, hiszen éppen azt a most ügyeskedő csopo rtot segíti a törvényjavaslat, amelyet nem akartak segíteni; azt az utóbbi években ügyeskedő csoportot segíti, amely a részjegyösszeg fölemelésével szűkítette a tagsági kört. Most legitimizálva vannak, hogy jól taktikáztak az elmúlt 2 – 3 évben, mikor a rész jegyek névértékét növelvén a kisembereknek visszafizették az eddigi részjegyeiket, akik látják a jövőt, akik jól helyezkednek, azok maradtak a tagsági körben. Legitimálva van, hogy ők kapják meg a vagyont. Tehát ilyen értelemben hagyhatnánk is, végül is ne m érdekes, át is mehetne. Egy baj van, hogy egy törvény nemcsak arról szól, nemcsak ott hat, amire a javaslat beterjesztői gondoltak, hanem mindenhol. Teljes szövetkezeti körben hat, olyan helyen is hat, ahol ez technikai problémákat okoz. Engem csak ott i zgat, ahol ez technikai problémákat okoz. Olyan helyen is hat, bár ezt túlragozta Glattfelder kolléga úr, ennyire azért nem veszélyes a dolog, mint ahogy ő mondta, olyan helyen is hat, ahol nem lehet egyértelműen meghatározni – és sajnos nagyon sok ilyen s zövetkezet van – , hogy tulajdonképpen kik voltak azok, akik vagyonnal léptek be és milyen vagyonnal, ahol nem lehet a különböző időponti beszállások miatt összehasonlítást sem csinálni. Olyan helyen is hat, ahol egyáltalán nem volt bevíve vagyon, de muszáj adni valakinek, így az a 2 – 3 ember fog kapni, aki véletlenül behozott valamilyen eszközt dolgozni a szövetkezetbe, az a 2 – 3 ember – az utóbbi években persze – majd elviszi a vagyon egyötödét, mert muszáj a törvénynek működnie. Tehát amiért szólnunk kell e llene, tulajdonképpen a mellékhatásai és az olyan körben való hatásai, amire nem is gondoltak az előterjesztők. Most igaz ugyan, és erre az előttem szóló képviselő felhívta a figyelmet, hogy megváltozik a leányzó fekvése akkor, ha figyelembe vesszük, hogy történt egy korábbi slendrián és pongyola törvénymódosítás is, a szavazás utolsó szakaszában, abban a bizonyos 6/b §ban. Tudniillik a 6/b § és ennek a paragrafusnak az összképjátszása már politikai melléksínre is viszi a dolgot, nemcsak egyszerűen technik ai nehézségeket támaszt. És még egyre hívja fel a figyelmet, hogy mennyire veszedelmes egy törvényjavaslatba úgy szövegeket belerakni, hogy nem gondoljuk végig, hogy a szöveg egészébe hogy illeszkedik.
