Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezetője:
190 Ez viszont rendkívül szerencsétlen, hogy elhangzik egy oldalról egy vélem ény és nem lehet a másik véleményt kifejteni. Ugyanilyen jellegűek azok a törvényjavaslatok, önálló képviselői indítványok, amelyek például a tegnapi napon elhangzottak, és amelyekre Paszternák képviselőtársunk itt is hivatkozott, amelyek szintén propagand isztikus céllal elhangzanak, egy javaslat (Felzúdulás az MSZP padsoraiban.) , amiben például a Kormány már dolgozik (Zaj. – Az elnök csenget.) , és amelyet tartalmától függetlenül – bár lehet, hogy egyetértünk a kezdeményezéssel – kénytelenek vagyunk lesza vazni, mert az előttünk álló rendkívüli törvényhozói feladat nem engedi meg, hogy üresjáratokat végezzünk. Például olyan javaslatok, amilyeneket Horn Gyula tett, hogy a médiatörvényt hozzuk napirendre, hogy a törvényt nyújtsa be a Kormány – üresjáratot kép eznek, mert hogyha megfelelő előkészítés szakaszában az egyeztetés odajut – kétharmados törvényről lévén szó – , akkor a Kormány be fogja nyújtani. De hogyha itt rászavazunk a napirendre egy olyan határozati javaslatot, amin külön vitatkozunk, ezzel töltjük az időt, az nyilvánvaló értelmetlen, és tovább húzza. Semmi más célja nem lehet, mint fölösleges propaganda. Ezért mi úgy határoztunk, hogy a házbizottság korábbi általános érvényű határozatával szemben azokat a törvényjavaslatokat, amelyek propagandiszti kus célúak, és nem a törvényhozás előremenetelét segítik elő, leszavazzuk. Ezt sajtótájékoztatón fogjuk bejelenteni. Most csak azért hoztam előre ezt a kérdést, mert a napirend előtti felszólalás ezt indokolttá tette. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ( Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Gál Zoltán, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezetője kíván ismét szólni. (Zaj.) Napirend előtti felszólaló: Dr. Gál Zoltán (MSZP) GÁL ZOLTÁN, DR. a Magyar Szocialista Párt kép viselőcsoportjának vezetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenesetre örülök, hogy Kónya Imre mégiscsak rákényszerült arra, hogy megpróbálja megmagyarázni, hogy a kormánykoalíció miért szavazta le azt a két önálló indítványt, amit a Szocialis ta Párt képviselői benyújtottak. Szeretném Kónya Imre figyelmét felhívni, hogy az a javaslat, amit Horn Gyula benyújtott, pusztán arra vonatkozik, hogy a Kormány egy meghatározott időre terjesszen elő egy olyan törvényjavaslatot, amely az egész országot és az egész politikai közvéleményt most már hetek óta, hónapok óta foglalkoztatja, és mindenekelőtt ismert, hogy milyen áldatlan viták dúlnak e tekintetben. És nem vagyunk biztosak, hogy a Kormány be fogja ezt a törvényjavaslatot nyújtani akkor, amikor a hel yzet ezt megkívánná, és nem pedig akkor, amikor taktikai érdekei megkívánják. (Közbeszólás: Mért kell ebben olyan biztosnak lenni?) Erre egyébként volt példa. A másikra pedig szeretném elmondani: Az a törvénymódosítási javaslat, amit benyújtottunk, amely s zakmailag korrekt, azt hiszem, ezt senki nem vitathatja, egy olyan kérdés megoldására kérte volna fel az Országgyűlést – és itt szeretném hangsúlyozni, az Országgyűlést és a törvényalkotást – , amely megintcsak százezezreket izgat. És azt hiszem, hogy nem n yugtathatja meg a Parlamentet sem egy olyanfajta felfogás, hogy a Kormány azzal foglalkozik. Nem tudom, hogy mikor és miként foglalkozik ezzel a kérdéssel a Kormány. Ami pedig a válaszokat illeti, tisztelt Kónya Imre: A házbizottságon megállapodtunk abban, hogy a frakcióvezetők és a Kormány tagjai is reagálhatnak a napirend előtti felszólalásokra, tehát megvan a lehetőség, hogy a Kormány ne hagyja szó nélkül, ha olyasmit hall, amivel nem ért egyet, vagy netántán ténybeli eltérés van. S végezetül szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni: nem először beszélünk itt erről. Nevezetesen arról, hogy az Országgyűlésben nem mindig azok a kérdések vannak napirenden, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják, és azt hiszem, még az Országgyűlés munkáját fejlesz teni kellene abból a szempontból, hogy – Bibó fogalmazásával élve – valóban a közügyek fóruma legyen,
