Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 11. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PASZTERNÁK LÁSZLÓ (MSZP)
186 A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1990. május 31én fogadott el állásfoglalást a kedvezményes munkavállalói üdültetés továbbfejlesztésével kapcsolatban, amelyet június 1jén kelt levelében valamennyi képviselőtársamnak megküldött. Ez az állásfoglalás már akkor megfogalmazta azokat a legfontosabb alapelveket, amelyek figyelembevételével a jelenlegi Nemzeti Üdülési Alapítvány létrejött, illetve létrejöhet. Megfogalmazta, hogy alapítványi, társasági vagy intézményi formába n kell működtetni az üdültetést a jövőben; hogy megállapodással kell rendezni a tulajdonhányadot az állam és a szakszervezetek, esetleg a munkáltatók között; hogy nem szakszervezeti tagsági jogon, hanem munkavállalói jogon jár az üdültetés a jövőben; hogy a beutalókra jutó támogatást el kell választani a beutalóktól, azt a szociális helyzetre tekintettel, differenciáltan kell odaadni a beutaltaknak; hogy valamennyi létező szakszervezetnek arányosan részesednie kell a beutalójegyekből – hogy csak a legfontos abbakat említsem. A beutalójegyek elosztásával kapcsolatban fentebb vázolt elvek az elmúlt két évben meg is valósultak. Éppen ezért nevetséges és rosszindulatú szerintem az az állítás, hogy az elosztási rend őrzi a régi SZOTmonopóliumot. Ha Solt Ottilia v alóban a kedvezményes üdültetésért aggódna, akkor azt kell megkérdeznie, hogy miért nem reagált két évvel ezelőtt vagy azóta egyetlen képviselő, illetve a Kormány ezekre a javaslatokra. Hogyan engedheti meg a Kormány, hogy a Parlament előtt vállalt kötelez ettségét megszegje? A válasz nyilvánvaló: ezeket a javaslatokat a Szakszervezeti Szövetség tette, amelyik szálka a jelenlévők többségének a szemében, így aztán oda se neki, hogy két év múltán valósul meg az, amit ez a Szakszervezeti Szövetség már 1990ben javasolt. Rosszindulatú és az ismeretek teljes hiányát tükrözi az a fajta kérdésfelvetés, hogy miért olyan magas a beutalók ára, illetve mennyi kárt okozott a szakszerűtlen hasznosítás az elmúlt időszakban. Először is a beutalójegyek árai a kereskedelmi fé rőhelyek átlagos áraihoz képest igencsak kedvezményesek – az más kérdés és szerintem ez a fő kérdés, hogy a bérekhez képest ez is igen magas. E vonatkozásban inkább akkor kellett volna képviselőtársaimnak harcosnak mutatkozni, amikor a Parlament 1992re 1, 2 milliárd forint helyett 800 millió forintot szavazott meg a kedvezményes üdültetés 1992. évi támogatására. Ami pedig az Üdülési Alapítvány alapító okmányának aláírását illeti, a következőt szeretném elmondani. Az Érdekegyeztető Tanács 1991. október 25én valóban megállapodást fogadott el a Nemzeti Üdülési Alapítvány létrehozásáról. Négy szakszervezeti tömörülés – hangsúlyozom, négy szakszervezeti tömörülés, tehát nemcsak az MSZOSZ – azonban világosan kijelentette, hogy az alapító okiratot a szakszervezete k és a Kormány írják alá, azaz azok, akik tulajdont adnak át az alapítványnak. Erről hosszú órákon keresztül folyó vita után hat szakszervezet végül megállapodott. E megállapodást rúgták fel a Liga és a Munkástanácsok, amikor utólag a VIKSZ igazgatótanácsa aláírását szükségesnek tartotta. Tisztelt Ház! Az MSZOSZ ezt az eljárást természetesen azonnal kifogásolta, és a Kormány álláspontját kérte írásban. Hiszen túl azon, hogy két szervezet úgy váltogatja az álláspontjait, mint más a tiszta inget, teljesen nyi lvánvaló, hogy a VIKSZ igazgatótanácsának aláírása sem tartalmi, sem formai szempontból nem indokolt. Az alapító okiratot ugyanis azok a szervezetek írták alá, amelyek egyébként a VIKSZ igazgatótanácsát is alkotják, illetve alkothatnák. Így aztán a VIKSZ i gazgatótanácsának aláírása ezen az okiraton olyan, mintha egy dokumentumot az SZDSZ parlamenti frakciójának minden egyes tagja aláírna, de a végén a nyomaték kedvéért még az SZDSZfrakció nevében is aláíratnák valakivel. A zavart, a késedelmet az okozta és azon szervezetek okozták, amelyek két év óta mindent megtesznek azért, hogy az üdültetés kapcsán az MSZOSZt a vádlottak padjára ültessék, de egyébként egy szalmaszálat sem tesznek annak érdekében, hogy a megoldást segítsék elő. Sőt minduntalan akadályozz ák az igazi megoldást. Mindenesetre az MSZOSZ – szeretném bejelenteni – február 6án aláírta az alapító okiratot. Ezzel azonban nem oldódtak meg az igazi gondok, úgyhogy nyugodtan készülhet a következő interpelláció, ami majd arról szólhat, hogy a költségv etési
