Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
1848 ez a dereguláció nemcsak a rendőrséget vette ki a Belügyminisztérium alól, nemcsak a Honvédséget a honvédelmi miniszter alól, hanem Németh Miklós ügyvezető k ormánya 1990. április 30án – tehát az Antallkormány felállása előtt három héttel – tette közzé azt a kormányrendeletet, amellyel megszüntette ezt az intézményes információáramlást. Az átfogó állami ellenőrzés megszüntetésének kérdése, persze, nem szüntet te meg automatikusan az összes ellenőrzési formát, de ezek összhangjának megszüntetése okozta a galibát. Ma már látjuk, ez volt az egyik fő oka annak, hogy az új Kormány felállása előtt néhány héttel a minisztériumok előtt a gazdálkodó szféra eltűnt a sűrű ködben. Azóta a minisztérium csak találgathat, hogy mi maradt meg az állami vagyonból. Egyes minisztériumok ugyan ma is tartanak fenn valamilyen ellenőrző szervet: van, ahol revizori osztálynak hívják, másutt ellenőrzési osztálynak, ellenőrzési önálló osz tálynak, illetve önálló ellenőrzési főosztálynak – a címekkel nincs baj. A gond az, hogy ezek a szervek túl sokat nem tehetnek: vizsgálhatják az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatokat – ötévente – , az állam társaságokban lévő vagyonára azonban már természetesen nem terjed ki a hatáskörük. Mindössze annyit tudnak, például az önkormányzó vállalatokról, ezek a minisztériumi szervek, hogy sok helyen már a belső ellenőrzés is megszűnt, mert ugyan azt még kötelezővé teszi egy ma hatályos kormányrendel et, de egyes igazgatók úgy vélik, hogy ezen túltehetik magukat, hiszen van felügyelő bizottság, van könyvvizsgáló – minek ehhez még belső ellenőrzés is? Kupa Mihály miniszter úrnak egy közismert szóhasználatát kölcsönözve kell leszögezni azt, hogy egy épes zű tulajdonos – az idézet az "épeszű" szóra vonatkozik – nem mondhat le a tulajdonosi ellenőrzésről, úgy általában. Nem mondhat le az ellenőrzésről, és nem mondhat le különösen az ellenőrzés tapasztalatainak a hasznosításáról. Szeretném világosan leszögezn i, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy itt a régi népi ellenőrzési bizottsági rendszert sírja vissza. Az információáramlási vonal valamilyen módon történő helyreállítása azonban rendkívül feszítő napjainkban, a hiányérzet rendkívül feszítő. Valamikor, a gim náziumban úgy tanultuk, hogy volt egy pithecantropus nevű ősgyík, amelynek, ugye, közismerten lassú volt az ingervezetése: ha leharaptak a farkából egy fél métert, két nap múlva vette észre… Úgy gondolom, két évvel a választások után megállapíthatjuk, hogy nálunk az ingervezetés nem lassú, hanem hiányzik. Kérdés, hogy az előttünk fekvő privatizációs törvénycsomag a privatizáció folyamata kapcsán biztosíte valamilyen információs ellenőrzési rendszert, ha igen, megfelelőte. Sajnálatosan a törvénycsomag e vo natkozásában részleteket kellő mélységben nem tartalmaz. Ezért jelzem, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonnal kapcsolatos törvényjavaslat 3., 5., 24. és 25. §aihoz ilyen iránynak megfelelő módosító indítványokat terjesztettem elő két képviselőtársammal. Egyéb, magas szintű jogszabályok is serkentették a jogi zűrzavart. Ezek közül kiemelkedik az 1977ben hozott vállalati törvény néhány rendelkezése, amely, tudjuk, lehetővé tette – egyébként helyesen – , hogy az állami vállalat a rábí zott vagyonnal teljesen önállóan, szabadon gazdálkodjon. Ebbe a körbe az is beletartozik, hogy önállóan, szabadon adja el – bárkinek: belföldinek, külföldinek, magánszemélynek, más társaságnak – , vagy esetleg ne adja el, hanem apportálja. Gondolhatnánk, ho gy az ilyen folyamatokról a gazdasági társaságokban lévő vagyonnal kapcsolatban vagy az állami vállalatokkal kapcsolatban netán a Vagyonügynökség mégis megfelelő, részletes információkkal bír. Aki ezt hiszi, ismételten téved. Ugyancsak az előző parlament ugyanis, 1990 februárjában hozta meg az ÁVÜről szóló törvényt, amely szerint a Vagyonügynökség gyakorolná az állami vállalatok túlnyomó részénél a tulajdonosi jogokat, de már ez a törvény maga gondoskodott arról, hogy az Állami Vagyonügynökségh ez tartozó vagyon köre meglehetősen bizonytalan és korlátozott legyen. Ami pedig végül vitán felül a Vagyonügynökséghez tartozik, ott rögtön belép egy másik, ugyanabban az időben elfogadott, úgynevezett vagyonvédelmi törvény, ami megjelöli azokat az értékh atárokat – közismert ez a dolog:
