Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. május 5. kedd, a tavaszi ülésszak 27. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KERESZTES K. SÁNDOR, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
1819 a kérdésben az egyik oldalon van néhány százezer horgász, a másik oldalán néhány száz halász. Gondolom, a felsorakoztatása nem mindegy ennek a kérdésben. Másodszor: ugyancsak nem tudom, legfeljebb sejtem azt, hogy miért hall engem szívese bben képviselő úr, mint a talán kellemesebb orgánummal rendelkező Gergátz minisztertársamat. (Közbeszólás a FIDESZ padsoraiból: Ön a felelős!) De vállalom azt, hogy én válaszolok a kérdésre, de ez nem érinti azt a dolgot, hogy a kompetencia ebben az ügyben továbbra is elsősorban a földművelésügyi miniszteré. Ami az érdemi választ illeti, hadd kezdjem annak megállapításával, hogy a halászat, illetőleg a környezet- és természetvédelem érdekei elvileg és általában nem ellentétesek egymással. Sőt, a vízi életkö zösségekben bekövetkező hátrányos változások először rendszerint a halászat kedvezőtlen gazdasági eredményeiben jelentkeznek. A halászat eredménycsökkenései hívják fel a figyelmet olyan jelenségekre, amelyek a környezet- és a természetvédelem aktív beavatk ozását igénylik. Az elektromos halászattal összefüggésben szeretném a következőket kifejteni. A halak elektromos árammal történő riasztásának, terelésének és megfogásának módszereit NyugatEurópában a két háború között dolgozták ki. Hazánkban ezt az eljárá st az 50es évek elejétől kezdték alkalmazni. Nehezen tartható az az álláspont, hogy a halászat ezen módja káros lehet a halak szaporodásában. A halkeltető telepeken ugyanis a nagyértékű tenyészállatokat, az anyákat elektromos halfogó gépekkel fogják ki, m ert ez okozza a legkevesebb sérülést az állatokon. Ezt követően kerül sor az ikrák lefejésére és kikeltetésére. Mivel e keltetőtelepek eredményét és jó hírét az itt előállított ivadéktömeg fajtatulajdonságai és életképessége határozza meg, már régen más mó dszert alkalmaznának, ha az aggályok alaposak lennének. Tisztelt Képviselő Úr! Konkrét kérdéseire válaszolva a következőket szeretném elmondani. Az első és a harmadik kérdést illetően: három évvel ezelőtt a Földművelésügyi Minisztérium, környezet- és termé szetvédelmi szakemberek, valamint a sajtó képviselőinek jelenlétében, a győri Dunaszakaszon bemutatót szervezett, amelyen a résztvevők megbizonyosodhattak az elektromos halászati módszer ártalmatlanságáról – nyilván azokban a kérdésekben, amelyek szemmel láthatóan bizonyíthatók. A módszer ártalmatlansága egyébként olyan szakmai kérdés – és itt már nem látható dolgokról van szó – , ami a szakirodalomban meggyőzően dokumentált. Hadd hívjam fel a figyelmét a képviselő úrnak egy igen kiváló szakkönyvre a kérdés ben: a Fishing with Electricity, Its Applications to Biology and Management című szakirodalom tanulmányozása ebben a kérdésben hasznos lenne. De ezen túlmenően, jogelődünk, a KVM, külön szakértői véleményeket is készített. (15.50) Hadd idézzek ezekből kett őt – csak a címét. Az elektromos halászat hatása a KisBalaton élővilágára. Halak, táplálékszervezetek 1989. Az elektromos halászat hatása a védett halfajokra és egyéb fajokra. Szakvélemény, 1988. Léteznek tehát a képviselő úr által hiá nyolt kutatási jelentések. Meg kívánom jegyezni még a következőket. Az elektromos halfogó gépek általános tilalma nem lenne helyes megoldás, mert sok esetben ezért szükséges ezen módszer alkalmazása, hogy a természetes vizeinkben mentsük a halakat. Ilyen p éldául a szigetközi vízszennyezés levonulásakor vagy a Szigetköz vizein való építkezések idején. Ezt a módszert használja egyébként a természetvédelmi célú faunisztika is, mivel más halászati módszerrel szemben ez nem károsítja a halakat. A kábult halakat könnyű kezelni, és a vizsgálat elvégzése után újra vissza lehet helyezni a természetes élőhelyeikre. 4. Az ívóhelyek zavarását semmilyen formában nem tartjuk elfogadhatónak, kivéve azokat az egyedi eseteket, amikor valamilyen speciális okból történik, péld ául kutatás. Esetenként ugyanis
