Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BAKÓ LAJOS (MDF)
179 például a kamatadóval kapcsolatos különböző, elég nagy lakossági fölzúdulást kiváltó körülményekre. Mivel itt tartós jogviszony van, és abban van egy bér – még akkor is, hogyha ez egy maximált bér volt a korábbiakban – , az a szerz ődésnek lényeges eleme. Egy szerződés lényeges elemét meg lehet változtatni megegyezéssel – ahogy a kormányrendelet hivatkozik rá – , de ha ilyen nincsen, akkor legfeljebb a körülmények változása folytán a bíróság módosíthat, hogyha ennek nincs egy eljárása , amelyet jogszabály rendez. Rendkívül fontos lett volna ezért, hogy a tulajdonosok érdekvédelme szempontjából szülessék egy jogszabály, amely rendezte volna jogszabályi szinten egy újabb lakbérközlés lehetőségét, esetleg valamilyen formában garanciákkal, megtámadási lehetőséggel – de ne úgy, hogy eleve a bíróság legyen a fórum. A másik oldalról kellett volna egy olyan grancia, amely a bérlők védelmét is biztosította volna valamilyen formában, hogy ne lennének kitéve olyan lehetetlen helyzeteknek, hogy azt hiszik, egyoldalú bérközlésekkel a csillagos egekig nyúló béreket követelhetnek tőlük, és hogyha nem fizetik ki, akkor esetleg kidobják a lakásból, fölmondhatnak neki, neki felróhatóan, hogy a bért nem fizeti. Ebben a körben én csak jelezni szeretném, hogy az Ungár Klára által fölvetett törvényhozási, illetőleg jogalkotási mulasztás még mindig pótolható. De ha itt valamiféle jogalkotási lépés nem történik, akkor perek beláthatatlan tömege várható, és nagyon el fog mérgesedni a viszony egyik oldalról mind a tulajdonosok és a bérlők, mind pedig az önkormányzatok között, ha ez a korlátozó megoldás tűnne úgy, hogy valamit megold. Ebben a helyzetben, sajnos, régen le kellett volna tenni ezt a jogszabályt, rendezni kellett volna előre, hiszen az óra ketyegett 1990 . január 31étől – és 1992. január 1jéig nem történt semmi. Csak fel szeretném hívni éppen ezért a figyelmet ennek a törvénynek a keretében, hogy nagyon sok a téves információ, és még mindig tehet a Kormány, hogy ezt a kérdést valamilyen formában meg tudj a oldani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Bakó Lajos képviselő úrnak, MDF. Felszólaló: Bakó Lajos (MDF) BAKÓ LAJOS (MDF) Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtá rsaim! Nagyon megtisztel, hogy Lakos László képviselő úr ilyen élesen támadta fölvetésemet – ez némileg felbátorít arra, hogy ilyen késői órán is megpróbáljam védelmezni szerény javaslatomat. A tőzsdei ár, határozottan nem a termelők által kedvezményezett és jónak talált minimálárak ellen, hanem a tőzsdei árképzés mellett szeretnék szólni. Elnézést, hogy visszaélek türelmükkel háromnegyed órával a hivatalos ülésbezárás után. Jómagam – elnézést, hogy az elején magammal kezdem – többször próbálkoztam azzal, h ogy itt a Parlamentben a tőzsdei viszonyokról valamiféle módosítási javaslatot terjesszek elő. Mindeddig nem sikerült, úgyhogy megnyugtatom Lakos László képviselőtársamat: nagyon valószínű, hogy a Kormány ebben az esetben sem fogja elfogadni ezt a fajta lo gikát. Ha megnyugtatja ez, akkor efelől alapvetően nyugodt lehet. De miután megszólíttattam, talán önmagam védelmében is elmondom a következőket. Magyarország óriási lehetősége, hogy ennek a térségnek, a közép- és keleteurópai térségnek a banki, pénzügyi, tőzsdei és biztosítási központja legyen. Ezt már nagyon sokszor mondtam. Most miért mondom ezt a hármat? Azért, mert ez a három terület nagyon szoros szimbiózisban működik együtt: igazából nem lehet tudni, hogy meddig tart az egyik és meddig a másik. Bárm ilyen furcsa, ehhez hozzátartoznak az árutőzsdei műveletek is, aminek most itt egyetlenegy szeletéről van csupán szó: ez pedig a tőzsdén forgalmazható termékek, tömegtermékek minimálára.
