Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
173 települést lát el távhővel. A törvénytervezet fogalmazása úgy szól, hogy a települési önkormányzat határozza meg a távhőszolgáltatás árát. Képzeljék el azt a szituációt, ahol a vállalat egy városban működik, ezzel szemben 8 települ és számára megy a szolgáltatás. A törvény szövegéből nem lehet tisztán tudni azt, hogy melyik települési önkormányzat fogja a jövőben az árakat meghatározni. Éppen ezért tettem egy olyan javaslatot, hogy ahol több területre, több településre terjed ki a sz olgáltatás, ott egy közös ármegállapítási módszer kerüljön kialakításra. Lehet, hogy az általam tett javaslat nem túl szimpatikus, lehet, hogy nem is optimális, mert én a megyére tettem javaslatot, de ugyanígy megoldható települések közösségeként, közös ár megállapítás útján is ez a probléma. Én javaslom mérlegelésre mind a két módosító indítványomat. Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni a törvény egészével kapcsolatban. Mint kiderült, számos módosító indítvány utal arra, hogy valahogy máshogy kéne csi nálni a hatósági ármegállapításokat a jövőben. Van, aki az önkormányzatokat, van, aki a tárcákat, van, aki az Országgyűlést javasolja ármegállapító szervként szerepeltetni. Én azt hiszem, hogy egyik sem jó megoldás. Jó megoldás az lenne, hogyha egy egészen más ármegállapítási mechanizmust alakítanánk ki a jövőben az ilyen típusú, központi beavatkozással működő árak területén, amelyik mechanizmusban a szolgáltató, az igénybe vevő és az állam közösen játszik szerepet. Egy egyeztetési, egy konzultációs mechani zmusra volna szükség. Én fölhívom a figyelmet például arra, hogy Németországban a szénárak megállapításánál nagyon komoly területi és központi ágazati konzultációk eredményeképpen jönnek ki az úgymond hatósági árak. Nem hatóságiak, hanem ármegállapodások a hatóságok részvételével. Ez persze hosszabb nekifutást igényel, és valószínűleg – sőt bizonyosan – a normaszöveg módosítását is, tehát feltételezem, erre 1993 előtt nem kerülhet sor. Köszönöm szépen. (Kis taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Szala y Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Szalay Gábor (SZDSZ) SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Hozzászólásomat egy olyan közhelyszerű megállapítással szeretném indítani, amit szinte félve mondok ki, és ez úgy szól, hogy ahol a piacnak a legelemibb feltételei sem adottak, ott nincs piac, ahol pedig nincs piac, ott teljesen értelmetlen szabad árról beszélni. Megfordítva azt is mondhatnánk, hogy attól, hogy deklarálni akarjuk a szabadárformát az ene rgetikai szén esetében, még nem lesz energetikai szénpiac, attól még nem teremtődnek meg az energetikai szénpiac legelemibb feltételei. Az elmúlt hetek és hónapok legkeményebb széncsatáit nem a bányák mélyén, front- és kamrafejtéseken vívták meg keményköté sű bányászok, hanem újságok hasábjain, szakbizottsági üléseken, szakmai konferenciákon, szakszervezeti összejöveteleken, kormányhivatalokban harcolták azt meg, méghozzá szakértők, hivatalnokok, tisztségviselők. Ezen kemény vitáktól és érdekütköztetésektől vált még hangosabbá a hazai közélet, s tudta meg minden átlagos érdeklődésű honfitársunk, hogy a petajoule az, amiből a vevő, vagyis a Magyar Villamosművek Tröszt legfeljebb százat, de legszívesebben még ennél is kevesebbet venne, és amiből az eladó – a ha zai szénbányászat – legalább 130at szeretne eladni; ráadásul az MVMT ezeket a petajouleokat az eddiginél olcsóbb áron kívánta megvásárolni, míg a szénbányászat az előzőekhez képest drágábban kívánta azokat eladni. A vitapozíciók különbözősége és az erővi szonyok aránytalansága szembeötlő volt, hisz míg a Magyar Villamosművek Tröszt – a villamosenergiaigények évek óta tartó jelentős csökkenése és a nem szénbázisú erőművek olcsóbb üzemeltetési költsége következtében – egyre kevésbé érdekelt a szénbázisú erő művek üzemeltetésében, vagyis az energetikai szén átvételében, addig a
