Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1548 A kérdés csak az, hogy a törvényszöveg ismeretében most meggyőződhetünke mindarról, amit a miniszter úr 1990ben még szükségesnek tartott elmondani. Először vizsgáljuk meg, hogy vajon a szabályozás alapvetően szolgáltató centrikus, avagy felhasználó, vagyis fogyasztócentrikus. A szolgáltatócentrikus szabályozás a meglévő gazdasági és szervezeti struktúrák fenntartását és ezek minél kedvezőbb működési feltételeit az adott kereten belül, a távközlési rendszer létesítése és üzemeltetése gazdaságosságának javítását, a rendszer biztonságának megőrzését állítja középpontba. A felhasználócentrikus szabályozás ezzel szemben a rendszerlétesítés és a szolgáltatások hatékonyságának a növelésére és ezáltal a fogyasztók előnyeire helye zi a hangsúlyt. Ez utóbbi esetben persze a szolgáltatók is jól járnak, de közülük csak azok, amelyek versenyképesen működnek. Míg a szolgáltatócentrikus szabályozás hajlamos a meglévő monopolista pozíciók megvédésére, az állam szerepének erőteljes hangsúly ozására, a felhasználócentrikus szabályozás nagyobb teret enged a szolgálatók közötti versenynek. Mi a fogyasztók érdekeinek fokozottabb figyelembevétele miatt a felhasználócentrikus szabályozást tekintjük követendő útnak, szemben a törvényjavaslat – mint majd látni fogjuk – szolgáltatócentrikus vonásaival. A törvényjavaslatból az a koncepció olvasható ki, hogy a távközlés szükségszerűen robbanásszerű fejlődése elengedhetetlenné teszi, hogy a távközlésfejlesztés folyamata koncentrált pénzügyi és irányítási erőfeszítések, szigorú… (Beszélgetés a kisgazda képviselők padsoraiban.) Kérem a kisgazda képviselőket, hogy a harag napját kinn a folyosón szíveskedjenek… (Derültség. – Közbeszólás kisgazdapárti padsorból: Ez a barátság napja.) Akkor pláne. A távközlésfej lesztési folyamat a koncentrált pénzügyi és irányítási erőfeszítések, szigorú és átfogó központi kontroll, részletekbe menő és filozófiájában korlátozó piacszabályozás, a piac kínálati oldala szereplőinek központi kiválasztása útján menjen végbe. Az nem vi tatható, hogy ebben az átmenetben valóban olyan biztonságos jogi, intézményi és szabályozási keretekre van szükség, amelyek képesek megakadályozni, hogy a gazdaság és a távközlés átalakulása káoszba fulladjon. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a gazdaság és a távközlés átalakulása és a fejlett piacgazdaságnak megfelelő berendezkedése csak akkor jöhet létre, ha a gazdaság szereplőinek viselkedése, gazdálkodási motívumai és ezért a gazdálkodás játékszabályait megszabó intézményi, szevezeti, tulajdoni viszony ok is gyökeresen átalakulnak. Ez a folyamat pedig aligha válik hihetővé és sikeressé, ha megáll azon a ponton, hogy az állam lead valamit a magánszférának a jogokból, de e jogok túlnyomó többségét továbbra is magának tartja fenn. Végeredményben tehát olyan szabályozásra van szükség, amely minél nagyobb mértékű belföldi és külföldi magántőke beáramlását teszi lehetővé a távközlésben, és ugyanakkor egyértelmű és a magyar piacot, a fogyasztókat védő jogi, intézményi kereteket, szigorú kiválasztódási szempontok at határoz meg a vállalkozások számára. Mennél nagyobb és kirekesztőbb jellegű ugyanis az állami tulajdon részaránya, annál kisebb a magántőke hajlandósága arra, hogy beáramoljon a távközlési piacra. Ebből következően és a verseny kizárása vagy korlátozása miatti hatékonysági veszteségből fakadóan a szolgáltatások profitja is kisebb lesz. Végeredményben az állam nagyobb relatív részesedése a tulajdonból azzal párosul, hogy a távközlésbe fektetett tőke abszolút volumene és még az államnak jutó profit abszolú t tömege is kisebb lehet, mint az állami dominancia feladása esetén. A továbbiakban felmerül a kérdés, hogy ki szabályozzon. Erre a kérdésre a fejlett piacgazdaságokban is többféle gyakorlati válasz létezik. Van, ahol a szabályozó hatóság miniszteriális sz intű és jellegű, és van, ahol a kormányzattól viszonylag független, közvetlenül a parlament alá rendelt hivatal tölti be ezt a funkciót, mint például NagyBritanniában. A tapasztalati
