Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - SIKLÓS CSABA közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
1541 A postáról és a távközlésről szóló törvényt a társasági törvény működőképességének bizt osítása céljából ezért kellett korrigálni, amelyekre 1989ben – összhangban a gazdasági és közigazgatási deregulációval – sor került. A módosító törvényjavaslat előkészítésének idején folyamatban volt a távközlési és a híradástechnikai ipar kiemelt fejlesz tését célzó, a távközlési hálózat rekonstrukcióját is tartalmazó program kidolgozása, s e program megvalósításának fedezetét, saját források mellett, alapvetően a kül- és belföldi pénzpiacon mozgósítható hitelekből, valamint a hírközlésbe bevonható egyéb f orrásokból tervezték biztosítani. Ezért 1990. január elsejétől részlegesen feloldották az állami tulajdoni monopóliumot, és lehetővé tették, hogy a Magyar Posta jogutódjai, illetve az azok részvételével működő gazdálkodó szervezetek, társaságok is részt ve hessenek egyes hírközlési tevékenységek folytatásában. A tulajdoni monopólium oldásakor – összhangban az európai gyakorlattal – figyelemmel kellett lenni arra, hogy a hírközléshez fűződő magyar állami érdekek továbbra is érvényesíthetők legyenek. Ez a módo sítás azonban még nem teremtette meg a külföldi tőke bevonásának feltételeit. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés elé most benyújtott, távközlésről szóló törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolódó állami engedélyezési rend kialakítása Magyarországon újs zerű feladatot jelentett a törvény mintegy 100 éves gazdasági és politikai monopóliumot biztosító működési feltételekhez képest. Olyan törvényjavaslatot kellett előterjesztenünk a tisztelt Ház elé, amely megfelel egy demokratikus és piaci modell szerint mű ködő társadalom követelményeinek és teret nyit a versenynek. Ha a nemzetközi gyakorlatot vesszük figyelembe, a feladat mégsem volt úttörő jellegű, mivel az utóbbi 10 évben számos európai országban megalkották az új, liberalizált és privatizált távközlési p iac jogszabályait. Az egyes országok jogrendje, fejlettségi szintje, adottságai, politikai alapelvei eltérnek ugyan egymástól, a távközlésről szóló törvények azonban mégis tartalmazzák mindazokat a sarokpontokat, amelyeket javaslatunknál mi is figyelembe v ettünk. Törvényünk, ha nem is 100 esztendőre, mint az 1888as, de mégis hosszabb időszakra készült, segíteni ezzel is a távközléssel kapcsolatos igények kielégítését, a korszerű távközlési és informatikai szolgáltatások elterjesztését, a vállalkozások és a verseny elősegítését, miközben a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. sz. törvény ágazati szabályainak specifikációjával felkészül az erőfölényes helyzetbe kerülő közcélú szolgáltatók irányítására és kezelésére. Ilyen keretek közö tt nagy jelentőségű a távközléspolitika, melynek kialakítása a törvényjavaslat szerint a Kormány feladata, majd jóváhagyása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A törvényjavaslat háttéranyagaként mellékelt, de azóta is formálódó koncepció képet ad arról, hogy ma hazánk távközlése katasztrofálisan elmarad a fejlett európai államok távközlési ellátottsági és minőségi színvonalától, s az országban 1,1 milliót meghaladó számú telefonfővonal működik, és ezt a hálózatot 1996 végéig közel háromszorosára kell bőví teni ahhoz, hogy a kitűzött gazdaságfejlesztési céljaink megvalósításához megfelelő távközlési infrastruktúra álljon rendelkezésre. Továbbá, hogy az ország 1100 településén lakók csak a nappali órákban vehetik igénybe rendeltetésszerűen az alacsony színvon alú manuális szolgáltatást, egyéb időpontokban csak segélyhívási lehetőségük van, s ezért 1994 végéig olyan fejlesztési programot kell realizálnunk, amely a kor színvonalának megfelelő távközléshez juttatja ezeket a településeket, valamint arról, hogy a ga zdasági élet számára nélkülözhetetlen távközlési szolgáltatások – mint az adatátvitel, mobil rádiótelefon, személyi hívó és így tovább – országosan még nem terjedtek el, s ezért 1993 végéig létre kell hozni az egész országot lefedő távközlési alaphálózatot , amely lehetővé teszi ezeknek a szolgáltatásoknak a kiterjesztését és igény szerinti fejlődését. A műsorszórás, ha nem is igényel hasonló mértékű fejlesztést, mint a távbeszélő hálózat és az egyéb távközlési tevékenységek, mivel nem küzd olyan súlyos gond okkal, mint a többi távközlési
