Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
1474 Ez után is újabb év telt el, és a nagy temetés óta a harmadik év telik el, és még mindig nem nyújtottunk kárpótlást, sőt meg kell mondanom, hogy a bizottsági viták számomr a rendkívül lehangolók voltak. Értetlenséget, a jogászkodásnak, a csűréscsavarásnak olyan dolgait tapasztaltam, ami a meg nem értésre utal; arra utal, hogy nem igazán érzi át minden képviselőtársam, mennyire fontos és politikailag mennyire kívánatos, hogy végre rendezzük ezt a kérdést – megkésve, de valamennyire is tisztességesen. Sajnálatosnak tartom, hogy rendkívüli mértékű összemosást tapasztalok; összemosást, amely mindenféle igényt igyekszik alacsony szinten összemosva kielégíteni, nem differenciálni, nem odafigyelni jelentős érdekekre, nem odafigyelni jelentős érzékenységekre, és valami pszeudoegyenlőségnek a bűvöletében lefelé igyekszik nivellálni ez a ténykedés. Ez volt jellemző a módosító indítványok tárgyalásánál, és ezért megkísérlem a részletes vitát felhasználva még egyszer itt megjelent képviselőtársaimat meggyőzni arról, hogy differenciáltabban és határozottabban kell ebben a kárpótlási törvényben valamit nyújtanunk. Rendkívüli elégedetlenséget lehet tapasztalni, és nemcsak a zajongók, nemcsak a hangoskodók jelzik ezt, hanem az a sok tízezer rendes, tisztességes, megtört ember, aki nem tud hangot adni igényeinek. Végigveszem a javaslatokat. Az 5017es javaslatban azt fejtegettem: az 56os forradalomban is, meg korábban is rendkívül sok egyszerű ember vett részt, rendkívül sok egyszerű embert ért megtorlás, hiszen aki ott volt 89. június 16án a Hősök terén, s hallotta a felolvasást később a temetőben, hallhatta, hogy zömmel egyszerű emberek, segédmunkások, munkások voltak a kivégzettek – , igen s okan voltak, akiket lumpen elemeknek szoktak nevezni pejoratív módon – olyan emberek, akiknek az életvitele nem mindig volt formalizált, akik nehéz körülmények között a szívükre hallgattak, a szabadság mellé álltak, az életüket adták végig kitartva – ezekn ek az embereknek a családi viszonyai nem mindig voltak jogilag formalizáltak. Sokszor élettárssal éltek együtt, igen sokszor nevelőszülőknél, vagy gyerekeket neveltek, akik később együtt voltak velük, tehát igen nagy igazságtalanságot követünk el akkor, ha a kárpótlást a kivégzettek esetében kizárólag a formalizált kapcsolatban lévők, okmánnyal igazolható feleségek, szülők, gyermekek számára korlátozzuk! Tudnék példákat mondani olyan jeles személyiségekre, akiket az utolsó beszélőig élettársuk kísért el, mi alatt feleségük külföldön volt, vagy igen sokszor volt, ami nemcsak egyszerűbb embereknél fordul elő, hogy régi házasságukat nem varrják el egy válóperrel, nem rendezik, külön élnek már évek vagy évtized óta, ugyanakkor annak a hűséges, tisztességes embern ek, aki mellette volt, nem nyílik joga, és még bírósághoz sem fordulhat, mert nincs semmilyen jogforrás a mi törvényünkben. Semmilyen jogforrás nincs! Én egy mondatot itt raktam be: hogy a bíróság élettárs, nevelőszülő és nevelt gyermek esetében ezeket a j ogokat érvényesítheti, hiszen törvényben nem tudjuk rendezni mindazokat a bonyolult életkörülményeket, amelyek előfordulhatnak. A bíróság hivatott arra, hogy az eset összes körülményeit megvizsgálva, szabadon értékelve a bizonyításra lehetőséget nyújtó esz közöket és bizonyítékokat, eldöntse azt, hogy egy élettárs valóban élettárs volte, és valóban ő az, aki méltó erre! Hadd mondjam el, hogy az én peremben, ahol hatunkat ítéltek halálra, szinte egy halálraítélt társamnak sem volt teljesen rendezett formaila g az életviszonya. Az elsőrendű vádlottunk egy úgynevezett lelencgyerek volt, akinek valahol van egy édesanyja – ki tudja, hol? – és volt egy nevelőanyja, aki 9 éves korától nevelte, és ez az anya járt ki a beszélőkre, ez álldogált a gyűjtőfogház előtt, és leste a halottaskocsit, amely hozta fiának a holttestét. Ő szaladt ki a 301es parcellába, bújt el a bokrok közé, és leste ki, hogy melyik sírba fogják a fiát tenni! Ez egy nevelőanya, és van valahol egy vér szerinti anya, aki előjön most, és egymillió fo rintot kap, és ez az anya, az igazi anya pedig nem! Kétségtelen, hogy jogilag nem volt pontosan fogalmazva az, amit mondtam – a nagytekintélyű alkotmányügyi bizottság ezt kifogásolta – , kértem segítségüket, hogy fogalmazzuk ezt át úgy, hogy
