Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
1447 lehetséges hasonló írásokat publikálni, míg az úgynevezett ügynöktörvényt el nem fogadja az Országgyűlés. Ezen törvényjavaslat előzm ényei hosszabb időre nyúlnak vissza, mivel a kormányelőterjesztés mellett létezik hasonló tárgyú ellenzéki indítvány is. Mindebből arra lehet következtetni, hogy látszólag egyetértés van a múlt ügyeinek lezárását illetően, legalábbis ami a kompromittálódo tt személyek közéletből való eltávolítását illeti. Így nehezen értelmezhető a törvény megszületésének halasztódása. Cseh és Szlovákiában, valamint Németországban a rendszerváltozás hasonló törvényeivel kapcsolatban állnak rendelkezésre tapasztalatok. Nem t úlzás azt mondani, a korábbi hatalom elemi érdeke volt az általa zsarolható embereknek az akkori ellenzéki pártokba való küldése, részben a befolyásolás, részben az információszerzés okán. Mindez könnyen lehetséges volt, mivel a résztvevők kevéssé ismerték egymást mind Budapesten, mind vidéken. Néhány érvet kívánok említeni, amelyek álláspontunk szerint az úgynevezett ügynöktörvény mielőbbi meghozatalát támasztják alá. Feltehető a kérdés, mely szervezetnek vagy csoportnak van módja ismerni és felhasználni a többiek "feketepétereit". Vélhetően ez a csoportosulás nem az értelmi fogyatékosok szövetsége. Feltehető az a kérdés is, melyik országba kerülhettek zsarolásra alkalmas információk. Vélhetően ez az ország nem Luxemburg vagy valamelyik hasonló. A kérdés er kölcsi oldala is megkerülhetetlenül fontos. Politikai történések némely irracionális eleme magyarázatot nyerhetne mind Budapesten, mind vidéken. Nyilvánvalóak a nehézségek is. A dokumentációk állítólag hiányosak, esetleg manipuláltak, mégsem mondható, hogy nincs lehetőség semmit tenni ebben a dologban. Hamis az az érv is, ami a gazdasági törvényekre hivatkozik az erkölcsi meggondolások mellőzése érdekében. Az érintetteknek sem érdeke, hogy kiderüljön végre, ki kicsoda valójában. Vaskos meglepetések várhatók , ahogy Csehszlovákiában és Németországban is, mégis azt kell mondjuk, a magyar politikai életnek mielőbb át kell esni ezen az erkölcsi tisztuláson. Ezzel tartozunk önmagunknak, a választóinknak, akik nevében eljárunk, valamint felelősségünk van a politika i tevékenység tisztességének helyreállításában is. Köszönöm. (Taps a jobboldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Napirend előtti felszólalás formájában kíván válaszolni Kiss Gyula miniszter úr Vass István képviselő úr tegnapi napirend előtti fe lszólalására. Megadom a szót a miniszter úrnak. Napirend előtti felszólaló: Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban azért kértem szót, mert tegnap – sajnos, távollétemben – Vass István SZDSZes képviselő úrtól napirend előtti hozzászólás keretében olyan gondolatok és olyan következtetések hangzottak el személyemre, illetőleg az általam vezetett tárcára nézve, amelyek számomra némi meglepetéseket okoztak. A képviselő úr monda ndójában általam rendkívül szimpatikusnak ítélt módon az iránt aggódott, hogy az általa február 18án elmondott és általam ugyanezen a napon megválaszolt és a Ház által el nem fogadott interpellációjának mi lett a sorsa. Ez a megállapítása képviselő úrnak – hangsúlyozni szeretném – számomra rendkívül szimpatikus és teljesen érthető és helyénvaló. Az azonban, hogy a képviselő úr ennek okaként, a késlekedés okaként személyem, illetőleg az általam vezetett minisztérium késlekedését jelölte meg, enyhén szólva a rra vall, hogy a képviselő úrnak az elmúlt két évben nem volt alkalma a Házszabályt elolvasni. Ugyanis ha a képviselő úr ezt megtette volna, akkor nem jutott volna, nem juthatott volna ilyen következtetésre, ugyanis a Házszabályból egyértelműen következik – és eddigi gyakorlatunknak is ez felel meg – , hogy amennyiben egy interpellációra adott választ a Ház nem fogad el, úgy az elnök még ugyanazon a napon – mint a konkrét esetben meg is történt – az adott kérdést megküldi a Parlament illetékes bizottságának, jelen esetben a gazdasági bizottságnak. A konkrét ügyben is ez történt – nem több, nem kevesebb. Vagyis ebből az következik, hogy ettől a pillanattól az illetékes parlamenti bizottság az ügy ura, vagyis a bizottság dönti azt el,
