Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 13. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. ülése - A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ILLÉSSY ISTVÁN (MDF)
1418 foglaltatni a tulajdonszerzéssel és felosztással kapcsolatos szabályokat, amelyeknek közgyűlési módosítására a törlesztési lehetőségektől függően évente is szükség lehet. Az MRP keretében megvásárolt tu lajdon vételárának kiegyenlítésével kapcsolatosan több ponton is korrekciót látunk szükségesnek. Először is annyiban, hogy az együtt befizetendő saját erő hangsúlyozottan a vételár egy főre eső átlaga alapján, sávosan számítandó legyen. A fennmaradó rész t örlesztését legalább két év türelmi idő után lehessen megkezdeni, éppen az MRP keretében létesülő társaságok indulási nehézségei miatt. A társaság kezességvállalása nem legyen kötelező, hanem csak akkor kerüljön rá sor, ha az eladó vagy a hitelező azt igén yli. A társaság pedig, ha elvállalja a kezességet, köteles legyen eredményéből az MRP tulajdoni arányáig terjedő mértékben támogatni a törlesztést, vállalt kötelezettségét tehát menet közben ne vonhassa vissza. Fontosnak tartjuk a Kormány kötelezettségváll alását egy, az MRP megvalósítását is támogató garanciaalap létesítésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MRPnek egyik alapvető jellegzetessége az, hogy nem elveszi a vagyont valakitől másoknak való szétosztás céljából, hanem megvásárolhatóvá teszi olyanok s zámára, akiknek erre piaci feltételek mellett kedvezmények nélkül nem lenne esélyük. A munkavállalók vásárlóként és törlesztőként való együttes fellépése nem kollektív tulajdont eredményez, hanem az egyének magántulajdonát, illetve, ha a résztvevők úgy dön tenek, a tulajdon egy részéből a polgári jog szerinti közös tulajdont, ahol a tulajdonosi jogosítványokkal vagy maguk az egyének élnek, vagy azt megbízottak segítségével gyakorolják. Éppen emiatt nagyon fontos kérdés, hogy az MRPtörvény milyen módon szabá lyozza majd a tulajdonnak a szervezettől, illetve a PTK szerinti közös tulajdonból az egyénhez kerülését. Ennek a folyamatnak az alapelveit tesszük egyértelművé és áttekinthetőbbé, illetőleg igazítjuk hozzá a részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű t ársaságokra vonatkozó törvényi előírásokhoz. A részletfizetési hitel- és kamatkedvezmények az MRP elengedhetetlen alkotóelemei. De a gondosan elvégzett előzetes számítások tanulsága szerint önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy ne csak kivételesen, néhány helyen lehessen MRPt megvalósítani. Adókedvezmények nélkül az MRP a privatizációt, de különösképpen a decentralizációt segítő céljait nem érheti el. A társasági adókedvezmény 20%os mértéke azonban éppen ott korlátozza az MRP megvalósulását, ahol a legnag yobb szükség lenne rá: a decentralizáció területén. E korlátozással lehetetlenné válna, hogy az MRP keretében bizonyos állami tulajdonrészeket egészükben vásároljanak meg a munkavállalók, és azt saját érdekükben és a köz javára is társaságként tovább működ tessék, és az állami bevételt jelentő törlesztést mielőbb befejezhessék. Emiatt javasoljuk, hogy köztulajdon MRP keretében történő megvásárlása esetén a társasági adókedvezmény mértéke feleljen meg a megvett köztulajdon társaságon belüli arányának. Javasol juk továbbá azt is, hogy adókedvezmény ösztönözze a munkavállalókat arra is, hogy a tulajdonuk után egyébként személyi fogyasztásra fordítható osztalékot a törlesztésre és kamatfizetésre használják fel. Nyilván sokaknak eszébe jut ezen adókedvezmények hall atán a költségvetés sanyarú helyzete. Mi lesz a költségvetéssel, ha a decentralizáció és a privatizáció támogatása folytán elesik adóbevételei egy részétől – hangozhat a kérdés. Az MRPt megalapozó számítások azonban azt igazolják, hogy a költségvetés ha n em is nyer, de nem is veszít az MRPn. A közvetlen vagy közvetett állami tulajdon eladásához ugyanis kamatfizetés kapcsolódik, legyen szó akár privatizációs hitelről, akár részletfizetésről, ami közvetlenül vagy közvetetten költségvetési bevételként csapód ik le. A költségvetésnek ez a bevétele és az adókedvezményekből származó kiesés az MRP indulását követő egykét évben kiegyenlíti egymást, sőt, némi többletet hoz. Amikor pedig ez a kamat összegének csökkenése folytán deficitbe fordulna, elkezdődik a tőke törlesztése, ami privatizációs bevételt jelent, és abból a költségvetésnek – véleményem szerint – feltétlenül kapnia kell.
