Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés megnyitása - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
139 MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány nevében nagy jelentőségű ügyben és rendkívüli helyzetben kértem szó t. A dunai vízlépcső ügyéről van szó. Mint már többször elhangzott e gótikus ház falai között, a bős – nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye nagy tehertétele az országnak, a környezetnek, a gazdaságnak, a politikai közhangulatnak és a politikai intézményrendszer nek egyaránt. Mielőbb megoldást kellene találni. Az ökológiai katasztrófával fenyegetett térség népeinek érdeke mindannyiunk érdeke. A dolgok alkotmányos rendje szerint, ha döntő fordulat előtt áll a Duna ügye, a Kormánynak természetesen az Országgyűléssel egyetértésben kell cselekednie. Ennek előkészítése jegyében ma ismertetni szeretném az elmúlt hetek, napok eseményeit s a kialakult helyzetet. A teljes körű áttekintéshez felvillantanám a vízlépcsőrendszer múltjának néhány fontos mozzanatát. Holnap a Korm ány a szakmailag illetékes bizottságokkal konzultál a kialakult helyzetben követendő, követhető stratégiáról, majd a döntésének meghozatalakor ismét önökhöz fordul, hogy felelős véleményt és felhatalmazást nyerjen a cselekvésre. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy majd három évtizedes ügyről van szó, az elmúlt rendszer súlyos örökségének egyik legterhesebb problémájáról. A dunai vízlépcsőrendszer gondolata még az ötvenes évek elejéről származik, és csak úgy, mint akkor, még ma is komor terhe a két nép egyé bként sokszínű, jó kapcsolatainak. Igazi megoldást kell találni, hogy az elmúlt 40 év problémái ne akadályozzák tovább a Duna menti népek természetes egymás mellett élését és baráti együttműködését. 1977ben a Magyar Népköztársaság – ahogy akkor hívták – K ormánya szerződést kötött a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal a dunai vízlépcsők megvalósítására. A tervek két erőművet, a bősit és a nagymarosit és csúcsrajáratással történő energiatermelést irányoztak elő. Ehhez egy, körülbelül 60 négyzetkilométer t erületű tározó tartozna Dunakiliti térségében és innen 25 kilométer hosszúságban mesterséges csatornába terelnék a Duna vizét. A grandiózus építkezéshez készült előzetes dokumentációk megfelelnek az uralkodó rendszer nagyberuházási gyakorlatának. A költség eket jelentősen alábecsülték, a terv nem tárta fel a megvalósítás számos nehézségét és következményeit. Az építkezés közben derültek ki a hiányosságok, olyan stádiumban, amikor – legalábbis látszat szerint – kényszerűen már csak a folytatásra volt mód, jel entős feladat- és költségnövekedés mellett. Így például a szerződés megkötését követően az anyagi források szűkössége és az építőipari kapacitáshiány – meg az elmaradt szovjet segítség, amire ígéret volt – a szerződés közös akarattal történő módosításához vezetett. 1983ban öt évvel kellett halasztani a vízlépcsőrendszer befejezésének időpontját. A tervezési hiányosságok sorában a legsúlyosabb probléma a térség ökológiai, környezeti értékei kockázatának feltáratlansága volt. Ma már a tíztizenöt éve még csa k prognosztizált káros hatások némelyike vizsgálatokkal egyértelműen bizonyított, adatokkal alátámasztott. Az ivóvízellátás feltételeinek vitathatatlan romlása a legsúlyosabb az előre jelzett károsodások közül. Az érintett Dunaszakasz térségében található k ugyanis mind Magyarország, mind Szlovákia legjelentősebb ivóvízbázisai. Ráadásul az itteni kutak az egyedülálló természetes szűrőfolyamatok, az úgynevezett parti szűrés révén kezelésre alig szoruló ivóvizet szolgáltatnak. Magyaroszág jelenlegi ivóvízterm elésének csaknek 45%a – hangsúlyozom, csaknem 45%a! – ebből a térségből származik, és a vizsgálatok szerint legalább 3 millió köbméter/nap kapacitású tartalék vízkészletet rejt magában a Duna kavicshordalékágya. Ez távlatilag 5 millió ember ellátására e legendő. A bősi vízlépcső üzembehelyezésével ezek az értékek veszélybe kerülnek és jórészt pótolhatatlanul elvesznek, csakúgy mint a Szigetköz és a Csallóköz egyedülálló életvilága, a csodálatos szépségű táj. A dunakiliti tározás hatására bizonyítottan fok ozódó eutrofizáció pedig a
