Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince):
1370 Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a nekem feltett kérdésekre válaszolnék, szeretnék fölidézni egy részt az interpellációból. A Legfelsőbb Bíróságnak a határozatáról van szó, és az interpelláció azt közli, hogy "ezért a határozat hem zseg a szakmai valótlanságoktól, tényállásbeli ferdítésektől és csúsztatásoktól. Úgy tűnik, hogy a korábbi téves ítéletnek, azaz a mundér becsületének a minden áron történő védelme sokkal erősebben determinálta a bíróságot, a Legfelsőbb Bíróságot, mint a t örvények betartása és az igazság keresése". A Legfelsőbb Bíróság iránt érzett köteles tisztelet okán tiltakoznom kell eme minősítés és eme kifejezések használata ellen. Ami pedig a kérdéseket illeti, a legfőbb ügyész a Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen nyúj tott be törvényességi óvást, nyilván azért, mert nem osztotta a legfelsőbb bírósági ítéletben kifejezett jogi álláspontot. Ezt az óvást a létező legmagasabb bírói fórum, a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa utasította el, éspedig a kármegosztás tekinteté ben elfoglalt lefőbb ügyészi álláspontot. Az volt az indokolása a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy az óvás olyan kérdéseket támadott, amelyek bírósági mérlegelési hatáskörbe tartoznak, részben a bizonyítékok mérlegelését érintette, részben pedig a kárfelelősség mértékének a megállapítását. Nevezetesen hogy a gyártó és a fogyasztó milyen arányban viselje a bekövetkezett kárt. Ezzel az állásponttal szemben elég nehéz vitatkozni. Mindazonáltal úgy gondoltam, hogy ezt a kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elnökének szíves megfontolás végett megküldöm az esetleges szuperóvás megfontolása végett, mivel az országban ez idő szerint két embernek van joga arra, hogy törvényességi óvást nyújtson be ez év december 31éig, a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek. Ha a legfőbb ügyész óvását elutasították, akkor a Legfelsőbb Bíróság elnöke kerül olyan helyzetbe, hogy ezt megfontolja. Tehát ez ügyben én további lépést nem szeretnék tenni, mert igazából nem is tehetek. Az ügyészség egyébként a még folyó füstölőcsíkügyekbe n fellép, részt vesz, és indítványaival törekszik segíteni a törvényes határozatoknak a meghozatalát. Szakértői kérdésben – ezt a témát már az igazságügyminiszter úr részben érintette – három műfaj létezik. Az állandó szakértő: nevesített méhész állandó s zakértő nincs. Ha nincs, akkor kell a listára felvett kijelölt szakértők közül kiválasztani a szakértőt. A törvény szerint erről a bíróságnak kell dönteni, de a tényleges gyakorlat az, hogy a felek tesznek indítványt arra, hogy milyen szakértő hallgattassé k meg. A kijelölt szakértők az igazságügyminiszter úr által említett névjegyzékben szerepelnek, közülük lehet választani. És hogyha nincs ilyen kijelölt méhész szakértő – ezek mind igazságügyi szakértőnek minősülnek, ez a kijelölt szakértői kategória is – , a harmadik kategória az úgynevezett eseti szakértő nem ilyen; sőt akkor kell kirendelni, ha az előző két kategória méhészből nem tud egyet sem "produkálni". Ez is a törvénynek megfelelő eljárás. Az általam itt – erre a válaszra felkészülve – áttekintett ügyekben nem tapasztaltam, hogy a szakértők kirendelése kapcsán a bíróság törvénysértést követett volna el. Tehát ez okból az ügyben fellépett ügyészek sem tiltakoztak ez ellen. Az egész téma mögött levő szakkérdés az, ami igazábó l vitatott, hogy mennyiben vezethető vissza ezeknek a füstölőcsíkoknak a hibájára és mennyiben az egyéb, úgynevezett biológiai védekezési módok igénybevételének az elmulasztására a bekövetkezett kár. És ennek a nehéz kérdésnek az eldöntése volt a bíróságok feladata, és az esetek többségében az én megítélésem szerint jól döntöttek. Abban, ahol az én megítélésem eltért a Legfelsőbb Bíróságétól, ott óvás formájában juttattam kifejezésre az eltérő álláspontomat. Kérem tisztelettel a képviselő urat és az Országg yűlést, hogy a válaszom fogadja el. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) :
