Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Döntés interpellációra adott írásbeli válaszról - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
1362 Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csak igazán néhány mondattal az írásban megadottakat kiegészíteném. Talán emlékezik interpelláló képviselőtársam is és a tisztelt Há z, hogy akkor arra hivatkoztam, hogy a kormányzat és a Bányász Szakszervezettel kötött megállapodás értelmében március 31éig folynak azok az egyeztető tárgyalások, amelyeknek keretében a megoldás módozataira valószínűleg tudunk megoldást találni, és ennek eredményeképpen fogom írásban megadni a válaszomat. Tekintettel arra, hogy ebben az egyeztető tárgyalássorozatban elvileg nem sikerült olyan megállapodást találni, amelyik mindenkinek a megelégedésére szolgálhat, mindössze fölvetődtek azok a lehetőségek, amelyek a mozgásterületünket behatárolják: valamilyen olyan alapnak a létrehozása, amelyik intézményesen, a költségvetéstől elválasztva is biztosítja a bányászoknak ezt a járandóságát, azt követően, hogy az a bánya, amelyiknek egyébként a kollektív szerződ ése tartalmazná ilyen irányú kifizetések kötelezettségét… – nem tudtuk megtalálni ennek finanszírozását az adott időszakban. Egyértelművé vált, hogy az ipari tárca ezt a kérdést a saját hatáskörén belül megoldani nem tudja, ehhez új kormányhatározatra van szükség, amelynek többvariációs lehetőségei közül az ipari tárca azt fogja a Kormány elé terjeszteni, amelyet a középszintű egyezetető fórumon az ipari tárca keretén belül a legnagyobb hangsúllyal tudunk az összes érdekeltek részvételével eldönteni. Erre v onatkozólag, hogy ezt lebonyolítsuk, több alternatívával a középszintű érdekegyeztető elé megyünk, hogy április 30áig a megoldást új kormányhatározat érdekében benyújthassuk. Erre vonatkozólag kérem a tisztelt interpelláló és a Ház egyetértését. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr kiegészítő felszólalását. Megkérdezem Mádai Péter képviselőtársamat, egyetérte az írásos és szóbeli miniszteri válasszal. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Valamivel túlment a 30 napon a válasz, de ezt természetesen tudomásul veszem, tekintve, hogy a kérdés nem könnyű. Az ön válasza rendkívül szimpatikus. A szokástól eltérően, miután írásban kaptam választ, engedtessék meg, hogy egykét dolgot én is felolvas sak. Rokonszenves az, hogy ismeri a nyugdíjas bányászok sanyarú helyzetét, meg is érti ezt. Ismeri a helyzetet, mert fölvázolt több megoldási lehetőséget, amelyet korábban mi, bányászok is javasoltunk. Rendkívül vonzó számomra az a melegség, ami az ön szív ében van a nyugdíjas bányászok iránt, de ez a szívmeleg nem melegít. Márpedig, ha igaz a görög vagy római mondás, hogy "hajózni pedig kell", akkor igaz az is, hogy fűteni is kell. Ebből adódóan tehát az ön rokonszenves emberi magatartása még nem megoldás k b. 80 ezer nyugdíjas bányász dolgára. Idézni szeretnék az ön válaszából: "A döntések a legtöbb vitás kérdésben nem tartoznak a tárcailletékesség körébe". Ez teljesen nyilvánvaló, az én interpellációm éppen ezt ismerve miniszterelnök úrhoz szólt. A mai napo n, délelőtt ő is elérte a nyugdíjas kort – a jelenlegi nyugdíjas kort – , a 60 évet, azt gondolom tehát, hogy az esze, a szíve az idősebb korosztály iránt talán megértőbb és odafigyelőbb lesz. Sűrűn kapunk vádat, önök is ott a patkóban, mi is, képviselők, h ogy nem vagyunk elég érzékenyek szociális problémák iránt, és a lakosságot kevésbé érintő kérdésekről beszélünk. Azt gondolom, hogy itt a legjobb alkalom, hogy tanúbizonyságot tegyünk arról, hogy ez a vád felületes, és tulajdonképpen a Parlament és a Kormá ny munkáját nem igazán tükrözi. Azt gondolom, tehát – amikor rendkívül nagyra értékelem az ön válaszában a megértést, a szolidaritás érzését – , a válaszát elfogadni természetesen nem tudom, mert egy hónap után sem
