Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓNYA IMRE, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
1350 törvényjavaslat mellett a vagyonpolitikai irányelvek nem fekszenek a parlamenti képviselők asztalán, egyértelműen egy olyan helyzetet teremt, hogy ezt a törvénycsomagot felelősségteljesen megvitatni, azt netántán elfogadni nem lehet. Álláspontunk az, ho gy a vagyonpolitikai irányelvek fogják végül is a tulajdonosi struktúrát ebben az országban meghatározni. Márpedig a tulajdonosi struktúra ismerete nélkül, anélkül, hogy tudnánk, hogy a Kormány egészen a részletekbe menően miként kívánja ezt a kérdéskört m egoldani, egészen egyszerűen lehetetlen például az állam ún. vállalkozói vagyonára vonatkozó szabályokat elfogadni, megvitatni, hiszen ha egyszer nem ismeretes az egész, akkor annak részleteiről sem lehet vitatkozni. Ezt egy olyan alapvető hibának tartjuk, amely pótolhatatlan, jóvátehetetlen, tehát a vagyonpolitikai irányelvek hiánya egészen egyszerűen a beterjesztett három törvényjavaslattal kapcsolatos tárgyalásokat teszi lehetetlenné. (Közbeszólás: Mondjál már valamit!) Melyek azok a szempontok, amelyekr e mi azt mondjuk, hogy nem elfogadhatók a három törvénytervezetben? Mindenekelőtt az álláspontunk az, hogy miután a privatizálás össznemzeti feladat kellene hogy legyen, nem elfogadható az előterjesztésnek az a struktúrája, hogy lényegében a Kormány kisajá títja ezeket a feladatokat, hogy lényegében kormányhatáskörbe viszi a legfontosabb privatizációs kérdéseket. Ez a jog vitathatatlanul a Parlamentet kellene hogy megillesse, és a Parlamenten keresztül ez össztársadalmi feladat kellene, hogy legyen. A mi meg ítélésünk szerint a jelenlegi előterjesztés mellett elfogadhatatlan, hogy ez nem így van. Ami a másik kifogásunkat illeti, az az, hogy álláspontunk szerint a vagyonkezelő részvénytársaságot is megfelelő ellenőrzés alá kell vonni, így az igazgatóság tagjait is, és nem elfogadható, sőt kifejezetten elvetendő az, hogy egy ilyen fontos hatáskört gyakorló szervezet tagjait a miniszterelnök legyen jogosult kinevezni, és adott esetben a Parlamentnek valamennyi joga ebben körben visszaszoríttassék, csorbát szenvedj en. Ez tehát – megítélésünk szerint – olyan hiányossága a beterjesztett törvénycsomagnak, amely csak egyetlen módon oldható fel; mindaddig, amíg nem ekként kerül előterjesztésre a törvénycsomag, addig az nem elfogadható. Ebben a körben külön rámutatunk arr a, hogy különösen veszélyesnek ítéljük azt, hogy egy olyan új gazdasági elit alakulhat ki ebben a konstrukcióban, ami az egész privatizációt elviszi valamilyen általunk ismeretlen irányba, hisz legyen szabad rámutatnom arra, hogy nem név szerint kívánom fe lvetni ezt a kérdést, de rendkívül komoly mértékben felmerül valamennyiünkben annak a lehetősége, hogyha ez túlzottan kormánykörben lesz koncentrálva, az egész kérdéskör elbírálhatósága, miután gyakorlatilag a Kormány kulcsfontosságú pozícióit ebben a körb en a Demokrata Fórum tagjai töltik be, hogy miután a pénzügyminiszter jogosult elbírálni az alapítványok vonatkozásában végül is azt a kérdéskört, hogy mely alapítvány esik adó alá, mely alapítványi összegek nem esnek adó alá, félő az, hogy végül is – a ke llő ellenőrzés és a parlamenti beleszólás lehetőségének a hiánya miatt – egy olyan visszaélésnek az elvi lehetősége nyílik meg, amelynél mi távolról sem gondolunk arra, hogy ez a valóságban is bekövetkezhet, de elvként, elvi lehetőségként rá kell mutatnom arra, hogy ez a konstrukció szinte vonzza azt a lehetőséget, hogy miután a különböző lényeges állások betöltésére a Kormánynak van lehetősége, vajon a privatizálás lebonyolításánál nem fordulhate elő az alapítványok sorozatos létesítésének kérdése a Demok rata Fórum javára, vajon ebben az esetben nem teremtődike egy olyan helyzet, hogy a Demokrata Fórum javára tett alapítványok adómentes alapítványként egy óriási végösszegre rúgnak, melynek az lesz a következménye, hogy a legközelebbi előterjesztés már arr ól fog szólni, hogy meg kell szüntetni az állami támogatást, miután a pártok állami támogatása valóban általában a társadalom rosszallását vonja maga után, és ebben a helyzetben lényegében a Demokrata Fórum törvényes eszközökkel ki tudja ütni valamennyi pa rlamenti pártot a működés lehetőségéből. Tehát ez egy olyan veszélyeket felvető kérdés, amely fölött nem lehet elsiklani, tehát igenis a Parlamentnek ebben a kérdéskörben nem lehet engedékenységet tanúsítania, hanem parlamenti ellenőrzés alá kell vonnia ez t az egész kérdéskört.
