Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1344 Én azt hiszem, hogy egyszerű halandók számára a 2000 milliárd forintnak az érzékelése már igen nagy nehézségbe ütközik. Akár úgy mondom, hogy 2000 milliárd, akár úgy mondom hogy kétmillió millió forint. Szóval, őrült nagy összegről van szó, de egy egy szerű számítást hadd végezzek: hogyha egy háromszobás lakás építési költsége, mondjuk hárommillió forint – egy kéthárom szobás lakásé – , akkor ebből az összegből, ennek a vagyontárgynak az értékéből 600 – 700 ezer lakást lehetne fölépíteni, ami azt jelenti, hogy egy közel budapestnyi város teljes lakásgondját meg lehetne oldani. Ezzel az összehasonlító számmal azt hiszem, hogy tán sikerült érzékeltetni azt, hogy milyen rendkívüli jelentőségű törvényről van szó, s remélem, hogy a Kormány is, képviselőtársaim is, a közvélemény is ennek megfelelően fogja kezelni ezt a törvényjavaslatot. Én azt hiszem, hogy ha egy ilyen rendkívüli horderejű kérdésről van szó, akkor nem árt fölhívni a figyelmet arra is, hogyha a Kormány indítványa alapján a Parlament ezt a kérdést jól fogja szabályozni, akkor van esély arra, hogy valamilyen módon a gazdaság hanyatlása megálljon, a fellendülés meginduljon, s ennek eredményeképpen egy politikai stabilizáció is létrejöjjön. Ha azonban nem ez történik és a Kormány ezúttal sem törekszik semmifajta konszenzusra, no nem az ellenzékkel, ezen már azt hiszem, túl vagyunk, de legalább a társadalommal, akkor fennáll a veszélye annak, hogy beigazolódnak azok az aggályok, amelyekre az SZDSZ képviselői körülbelül két éve hívják fel a közvélemény f igyelmét. Ezeket a veszélyeket nagyjából két kérdéscsoport köré lehet csoportosítani. Az egyik az, hogy a gazdaság átalakulása megtorpan, a végén teljesen megáll, a másik pedig az, hogy egy új állampárt kezdi kiépíteni hadállásait Magyarországon. Én azt hi szem, hogy önök, kormánypárti képviselők két dolgot tehetnek: természetesen csóválhatják a fejüket, mint ahogy miniszter úr teszi, azonban ezen túl megcáfolhatják az általunk elmondottakat, és én remélem, hogy megfelelő cáfolatot fogunk hallani az általunk kifejtett problémákra. Azonban, ha nem tudják megcáfolni ezeket a felvetéseket, akkor én azt hiszem, hogy nem támogathatják ezeket a törvényjavaslatokat. Én azt hiszem, hogy harmadik lehetőség nincsen. Melyek ezek a problémák, amelyeket szeretnék itt önök elé tárni? Az egyik a nyilvánosság kérdése. Tulajdonképpen azzal kapcsolatos, amit úgy szoktunk hívni, hogy a parlamenti demokrácia alapjátékszabályai, betartjuke ezt vagy nem tartjuk be? Arról van itt szó, hogy az állampolgárok széles köre jogosulte, h a nem is beleszólni, de legalább információt szerezni arról, hogy erről az irdatlan vagyontömegről a kormánykoalíció hogyan dönt, miért dönt úgy, ahogy éppen döntött. A másik kifogás, amelyet összefoglalóan állampártiságnak hívtam, valóban arról szól, hogy a kormánypártot gyakran éri olyan kifogás, hogy fontos ügyeket nem kellően demokratikusan, hanem állampárti hagyományoknak megfelelően intéz. Ezeket a vádakat a kormánykoalíció többnyire hevesen elutasítja és én azt remélem, hogyha ezek a kifogások konkré t kifogások formáját öltik, akkor a válaszok is konkrétabbak lesznek és nem heves elutasítás önmagában. Én azt hiszem, hogyha ezekre a kifogásokra megfelelő választ kapunk, akkor az megnyugtatóan fog hatni, nemcsak az ellenzékre, hanem az egész magyar társ adalomra, de hadd menjek tovább, azokra az MDFtagokra vagy szimaptizánsokra is – meggyőződésem szerint – , akik szeretnék, ha a Kormány nemcsak hevesen elutasítaná a bírálatokat, hanem konkrét, pontos válaszokat adna, hogy miért nincs az úgy, ahogy azt az ellenzék állítja. Térjünk talán rá az egyes kérdésekre, elsőként a nyilvánosság kérdésére és a Parlament szerepére. A probléma az – és erről már hallottunk, korábban nemcsak ellenzéki, hanem még kormánypárti képviselőtársaim is szóltak erről a kérdésről – , hogy a törvényjavaslat a vagyonkezelő részvénytársaságnak kizárólag a keretét adja meg, de a dolog érdeméről, tehát arról, hogy milyen módon kerül egy vállalat a vagyonkezelő részvénytársaság alá és milyen módon nem, erről a törvényjavaslatban lényegében egy árva szó sem esik. Ez egy kicsit persze túlzás, van egy gumiszabály, amelyik erre – ha tetszik – instrukciókat ad, de azt, hogy a korábbi népgazdasági
