Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
1342 vagyon körét és egyes konkrét vállalatait kormányrendelet szabályozza. Csépe Béla, igen tisztelt képviselőtársam, már utalt rá, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ban az volt a többségi vélemény, a frakcióban, hogy helyes ez a megoldás. Meg kell mondanom: nekem kétségeim vannak e tekintetben. Ha végignézzük a nyugateurópai jogállamok gyakorlatát, akkor az államosítások általában törvényhozási úton történtek. És ami itt a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonnak a státusmeghatározását illeti, ez gyakorlatilag egy második államosítás, hiszen amikor elvileg a vagyon nagyobbik részét privatizáljuk, akkor az a döntés, hogy melyik az a vagyontömeg, amelyik tartósan ál lami tulajdonban fog maradni, ténylegesen, gyakorlatilag egy államosítás – még akkor is, ha amúgy is állami tulajdonban lévő vagyonról van szó. Ez egy teljesen formális megközelítés, hogy "nem történik semmi, hanem csak állami tulajdonban marad". Valójában , lényegileg ez egy államosítás. Megfontolásra lenne érde- mes ezért, hogy vajon nem törvényben, tételesen kellenee meghatározni ennek a vagyonnak a körét. Megítélésem szerint ez csak látszólag csökkenti a Kormánynak a hatókörét – valójában ezzel a Kormán yra egyébként háruló felelősség is csökkenne. Több képviselőtársam is hangsúlyozta – és én is csak ezt tudom tenni – , hogy az egyik legbizonytalanabb tényező ebben az egész processzusban az állami vagyon értéke. Ez egyaránt érvényes a tartósan és az ideigl enesen állami tulajdonban maradó vagyontárgyakra. A vagyon értékének a kétes volta legalább két körülményből származik. Az egyik az – ahogy itt több képviselőtársam megjegyezte – , hogy nincs ezekről a vagyontárgyakról, illetőleg a vállalatról mint vagyonös szességről megbízható nyilvántartás – sem a vállalatnak nincs, sem a statisztikának; nincs olyan szervezet vagy szerv Magyarországon, amelyiknek pontos, megbízható adatai lennének a vállalati vagyonról. A könyv szerinti érték általában teljesen irreális, ü zleti, forgalmi érték pedig egyszerűen nem alakulhatott ki, mert azért olyan mértékű forgalom, amiből pontosan – vagy legalábbis piaci biztonsággal – meg lehetne állapítani az értéket, nincs. Dr. Vona Ferenc képviselőtársam ennek a vagyonértékelésnek egy n agyon kritikus, allergikus pontjára hívta fel a figyelmet. A vállalatok tartozásállománya annyira – úgyszólván – felmérhetetlen, hogy ebből mennyi a tényleges tartozás és mennyi az a tartozás, ami a körbetartozásból ered. Ez a vagyonérték forrásoldalát tel jesen megbízhatatlanná teszi. Akkor, amikor az állam tulajdonosként jár el, igazság szerint már régóta meg kellett volna tervezni, végre kellett volna hajtani a vállalati tartozások tisztázását, ennek a körbetartozásnak a felszámolását. Az utóbbi időben kü lönböző gazdasági szakértőktől olyan jelzéseket is kaptam, hogy a banki sorbanállás, és az ebben megmutatkozó körbetartozás mellett még van egy olyan tartozásállomány is, ami benyújtatlan számlákban mutatkozik – mert hogy a kétes kintlévőségeiket ne növelj ék, a vállalatok szándékosan visszatartanak számlákat. Egyes szakértők megítélése szerint ez legalább olyan összeg, mint a körbetartozásé, mint a sorbanállások összege. Ez annyit jelent, hogy a vállalati vagyon forrásoldala olyan mértékben bizonytalan, ami az egész privatizáció értékelhetőségét és a vagyonvédelmet alapjaiban ássa alá. Ezért ennek a kérdéskomplexumnak a megoldása során külön figyelmet kellene szentelni – és intézkedések sorozatára lenne szükség – arra, hogy a vállalati vagyon pénzügyi oldala rendeződjék, és valamelyest megnyugtatóbb képet kaphassunk. Több képviselőtársam is fölvetette, és valóban az a helyzet, hogy ebben a privatizációs csomag- ban a feladatkörök elhatárolása eléggé tisztázatlan. Az Állami Vagyonkezelő Rt., illetőleg az Állam i Vagyonügynökség felett felügyeletet gyakorló miniszteren keresztül, gondolom, fog érvényesülni a kormányellenőrzés. Ugyanakkor azonban az esetek nagy részében szerepet kapnak a szakminisztériumok is. Ez kísértetiesen emlékeztet egy ilyen kettős alárendel tségre, ahol egyfelől valamiféle, ma még eléggé tisztázatlan központi gazdaságpolitikai érdek érvényesítődik, másfelől azonban változatlanul fönnmarad a tárcáknak az érdekeltségkomplexuma, ami nagy és komoly szerepet játszott abban, hogy a gazdaság ebbe a csődbe került, amiben van. Ez a kettős kormánykapcsolat távolról sem tekinthető megnyugtatónak, és ezért ebben a törvényben, vagy ezekkel kapcsolatos más jogszabályokban ezt feltétlenül tisztázni kellene.
