Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
14 Más nyilatkozók megfontoltabbak és óvatosabbak. Tőlük ködös célzások, feltűnően kíméletes utalások, végig nem futtatott logikai levezetések hangzanak el, de következtetni ezekből is csak arra lehet, hogy a bűnös az Országgyűlés. Hogy a baj gyökere és okozója az a kettő, egymástól függetlenül benyújtott, de azonos tartalmú képviselői módosító indítvány, amely a Kormány által javasolt tarifára jelentősen rátromfolva, duplájára, 3 Ft/tonna kilométerre kívánta azt emelni. Valamint bűnös a tisztelt Ház, mely ezt az indítványt el is fogadta. Mindez persze önmagában s formailag tán igaz, csak éppen a lényeget fedi jótékony csönd és homály. Mire is gondolok? A két, már említett jószándékú, de teljesen, minden kihatásában talán eléggé át nem gon dolt képviselői indítvány abból indult ki, hogy hazánk útjai, különösen az átmenő tranzitforgalom jelentős súlya miatt túlterheltek. Az ennek következtében keletkező környezeti károk mármár elviselhetetlenek. Hogy az átmenő teherforgalom egy részét jobb l enne hajóra vagy vonatra terelni. Hogy a környezetvédelmi alapra nem jut elegendő pénz; hogy közútjaink karbantartására sincs elég pénzünk; s hogy ráadásul az érvényben lévő tranzitdíjszabásunk töredéke a környező országokénak. Ezt az abnormális helyzetet gondolta feloldani két képviselőtársunk azon javaslatával, mely kétségtelenül kevéssé vett tekintetbe más szempontokat, például az esetleges nemzetközi kihatásokat. Ezt megtenni, erre a figyelmet felhívni, ez utóbbi mellett érvelni lett volna alapvető köte lezettsége a Kormánynak, az előterjesztő tárcának. Ehelyett azonban más történt. S pontosan nem az, amit az Új Magyarország glosszaírója állít! Az történt tehát, hogy a törvényjavaslat előterjesztője, a keresztapaságot most felvállalni nem túl serény pénzü gyi tárca az ominózus képviselői indítványt igen hamar magáévá tette, s azt már a bizottsági viták során is támogatta. Ilyen előzmények után került sor a határozathozatalt megelőző miniszteri záróbeszédre, melynek során az előterjesztő miniszter úr, bár ma ga is pontosan előre jelezte a módosítás elfogadása esetén várható bonyodalmakat, azt, hogy a külföldiek adóterhének növekedése elkerülhetetlenül maga után vonja majd a hazai fuvarozók külföldön fizetett adójának növelését, sőt fel is hívta valamennyiünk f igyelmét arra, hogy a magyar vállalkozók és fuvarozók számára majd mi, képviselők kell, hogy elmagyarázzuk, miért sújtják őket külföldön retorziók; szóval mindezek ellenére és után egy látványos és hihetetlenül cinikus logikai bukfencet rögtönözve a pénzüg yminiszter úr bejelentette, hogy a Kormány nevében támogatja a módosító indítványt. A hatás természetesen – sajnos természetesen – nem maradt el. A tisztelt Ház 192 szavazattal 12 ellenében és 46 tartózkodás mellett, azaz 192: 58 arányban elfogadta a módos ítványt. Azt gondolom, senki előtt sem kétséges, hogy miniszteri "nem" esetén – és ebből bőven akadt, hiszen a beterjesztett 53 módosító indítványból 48at elutasított a beterjesztő s nyomában a tisztelt Ház is – , tehát miniszteri "nem" esetén a módosító i ndítvány sima és izgalommentes elutasításra talált volna a tisztelt Ház részéről is. Még szerencse – írják újságjaink és nyilatkoznak illetékeseink – , hogy a baj kisebb annál, mintsem látszik, hisz a törvény 16. §a lehetővé teszi, hogy kormányunk viszonos sági alapon megállapodhasson adómérséklésben, adómentességben más országok kormányaival. Tényleg szerencse. S a meghatározás is pontos, mert hogy valóban csak a szerencsén múlt, hogy ez a paragrafus most bent van, bent maradt a törvényben. Volt ugyanis egy olyan képviselői indítvány, mely egy csomag részeként ennek elhagyását javasolta. A bizottsági viták során ezt az indítványt is támogatta a Kormány. A szavazás segédleteként elkészített együttes jelentésből is kitűnik, hogy az előterjesztő a Kormány nevéb en támogatni kívánta ezt a módosító javaslatot. A szerencse most már ott következetett be, hogy a Kormánynak erre nem maradt módja, tekintettel arra, hogy a módosító indítvány szerzője szavazás előtt ezt az indítványt – módosító csomagja többi 910 indítvá nyával együtt – visszavonta, így akarván kifejezést adni afölött érzett elégedetlenségének, hogy a módosító csomag összes többi indítványát elutasította az előterjesztő – kivéve ezt az egyet. Most mi lenne, ha itt is a Kormány elképzelése érvényesül? Felte hetően tárgyalni sem lenne módjában.
