Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
123 Óriási a felelősség, mert ha a Parlament úgy számolja fel egyik napról a másikra a döntőbizotts ágokat, hogy azoknak nincs meg a megfelelő pótlásuk, akkor a munkavállalók milliói gyakorlatilag jogvédelem nélkül maradhatnak. Ezt a kérdést tavasszal egy kisebb körű hatáskörbővítésnél már felvetettem. Akkor az 1990es és 89es statisztikák egybevetésébő l próbáltam előre jelezni azt, hogy a munkaügyi bírák már azon a teljesítőképességhatáron voltak, amelyet az Igazságügyi Minisztérium évi 250 – 300 ügyben prognosztizált. Azóta, a tavaszi törvénymódosítással, megszűntek az önkormányzatok mellett működő közö s döntőbizottságok, és a munkaügyi bíróságok tragikus helyzetbe kerültek. Hadd olvassam fel ebben a körben az egyik legilletékesebbnek, dr. Breznai Tibornak, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnökének egyik nyilatkozatát, annak egy részét, ami a legfontosabb: "1989ben az országban öt és félezer döntőbizottság működött, és ezek 45 – 50 ezer ügyben jártak el. Az eseteknek mintegy harmada kerül tovább a bíróságokra. Ezekből az adatokból kiindulva tehát, a munkánk az idén legalább a háromszorosára emelkedik majd, mé gpedig úgy, hogy a létszámunk, felszereltségünk változatlan marad." Hadd mondjak néhány statisztikát! Amióta megkapták az önkormányzati döntőbizottságoktól az ügyeket a munkaügyi bíróságok, az ügyforgalmuk ugrásszerűen megnövekedett. 1991. augusztus végén 11 788 folyamatban lévő ügyük volt. Ez a szám december végére 13 414re emelkedett. A különbség: négy hónap alatt 13,8%, amit ha kivetítek 12 hónapra, 41,4% – és ez csak a tavaszi hatáskörbővítés következménye. Meg szeretném jegyezni, hogy nem egyszerűen ü gyszámokról van szó. Az eddigi döntőbizottsági eljárásokban túlnyomó részben a döntőbizottságok folytatták le a bizonyítási eljárásokat, ők hallgatták meg a tanúkat, túlnyomó részben. Egy ilyen döntőbizottsági tárgyalás néha napokig eltartott, és ezt a mun kaügyi bíróság másodfokon egykét óra alatt befejezte. Ha ezeket a tanúkat a munkaügyi döntőbizottságok helyett egyszerre a munkaügyi bíróságok fogják meghallgatni, csak ez az egy tény olyan terhet jelent, amely egyszerűen kivitelezhetetlen. Van anyagi von zata is. A költségvetési vitában megkérdeztem az alkotmányügyi bizottságban, hogy a tavalyi hatáskörbővítéshez, akár a Munka Törvénykönyve tervezett módosításával kapcsolatos hatáskörbővítéshez mit fog kapni az igazságügyi tárca. Kiderült, hogy semmit. A k öltségvetési törvény indokolásából az tűnt ki, hogy az előre nem prognosztizálható, és éppen ezért nem is számoltak rá semmiféle újabb anyagi fedezetet. Óriási a gond. Ezek az eljárások nemcsak a bíróságoknál jelentenek többletterhet, hanem munkaügyi bírós ág egy megyében egy helyen van, általában megyeszékhelyen. Olyan nagyságú megyéknél, mint például BorsodAbaújZemplén vagy BácsKiskun, akár 100 – 150 kilométert kell utazni egy döntőbizottsági tárgyalásra, hogyha a tanúkat a központban hallgatják meg. Az u tazási költségek ugrásszerűen ismét emelkednek. Ezeket a költségeket a költségvetésnek kéne fedezni. De nincs rá pénz. És még folytathatnám ezeket a gondokat. A munkaügyi bíróságok tehát már csődben vannak. Ahhoz, hogy a halmozódó restanciájukat csak a tav aszi hatáskörbővítés miatt tudják teljesíteni, számításom szerint a jelenlegi 75 főről legalább 31 fővel kellene megnövelni a létszámukat, és itt még mindig ott vagyunk, hogy a tavaszi bővítést kellene ellátniuk. Ebben nincs benn a mostani törvényjavaslat. Ebben a helyzetben a következtetés teljesen egyértelmű. Ha a Kormány előterjesztése szerint az Országgyűlés a döntőbizottságokat egyik napról a másikra felszámolja, abban az esetben halmozódó restanciával kell számolnunk. Ez a restancia 1990ben még viszo nylag elfogadható volt. A legkiélezettebb ügyekben: a felmondási ügyekben, kártérítési ügyekben, az akkor még létező, tehát a mostani törvénnyel megszüntetendő fegyelmi ügyekben több mint 90 %ban a munkaügyi bíróságok hat hónapon belül az ügyeket befejezt ék. Ez is nagyon sok. Ha valaki munka nélkül van, ha valaki érzi, hogy jogsérelem érte, ezt az időt is nehezen fogja elviselni. Ha azonban ez a
