Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 31. kedd, a tavaszi ülésszak 19. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - TOMPA SÁNDOR (MSZP)
1196 Az ügy hátterében itt is a privatizáció áll. Most fel akarják darabolni egy nagy állami tulajdonú részvénytársaságra, és több magán halászati vállalatra a Balatoni Halgazdaságot, a Balatont. Halfeldolgozót kívánnak építeni Fonyód térségében. Ily módon nemcsak a horgászat, hanem a természet is kész tények elé lesz állítva. Utólag történik meg az egyeztetés, amikor már biztosra vehető, hogy nem lesz annyi hal a tóban, hogy a vállalat is kifogja a kötelező penzumát – a közel ezer tonna halat – és a horgászoknak is maradjon. Megelőzendő az idei halpusztulást vagy a horgászok elűzését, azonnal inté zkedni kell. Szeretném ugyanis, ha világos lenne – és erre nagy tisztelettel felhívom az illetékes kormányzati szervek figyelmét is: a Balaton nemzeti kincsünk, nem halastó, amelyet nagyüzemi, részvénytársasági, profithajhász elektromos hálókkal szabadna p usztítani. Tessék intézkedni, hogy a magyar horgászok jogos kéréseit és a magyar tenger védelmét biztosítsák. Amúgy készséggel átadom a horgásztársadalom, az idegenforgalom és a Balatont szerető, féltő polgárság több tízezres tiltakozó aláírását, petíciójá t. Tisztelettel kérem a sajtót, hogy tereljük közösen a nyilvánosság elé az ügyet, hátha így kevesebben tudnak majd a zavarosban horgászni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Rendkívüli ügyben szólásra jelentkezett Tompa Sándo r a Magyar Szocialista Párt részéről. Napirend előtti felszólaló: Tompa Sándor (MSZP) TOMPA SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Erre a napirend előtti hozzászólásra készülve még tegnap is abban reménykedtem, hogy az az ügy, amiben szólni kívánok, megoldódik, és ma már azt jelenthetem be, hogy elállok napirend előtti hozzászólásomtól. Ez azonban nem történt meg, és továbbra is bizonytalan a Dimag Rt. közel 9 ezer dolgozójának munkalehetősége, munkahelye – bizonytalan, mert nem sikerült a te gnapi intenzív tárgyalásokon sem pontot tenni annak az áldatlan vitának a végére, hogy visszakapjae azt a hiányzó árammennyiséget az Émásztól a Dimag Rt., amely a teljes üzemhez szükséges. Én úgy hiszem, érdemes röviden néhány szót az ország nyilvánossága előtt szólni: mi okozta a kialakult helyzetet? Közismert a kohászat válsága hazánkban, Ózdról több alkalommal, különböző megvilágításban már itt, e Ház falai között is szó volt, és szó volt erről az elhúzódó válságról különböző témák kapcsán is, és ez a v álság, ennek egy újabb hulláma elérte a diósgyőri kohászatot, a Dimag Rt. néven ismert vállalatcsoportot is. Az elmúlt év folyamán, a második félévben biztató jelek voltak arra vonatkozóan, hogy a vállalatcsoport privatizációjával megoldódik a probléma, és nagy megnyugvással vették tudomásul azt a tavaly év végén aláírt privatizációs szerződést is a különböző érdekvédelmi szervezetek, maguk a vállalat dolgozói is, akik úgy látták, hogy új tulajdonos révén, új kezekbe kerülvén a vállalatcsoport, megoldódik a munkahelyük, megoldódik a foglalkoztatásuk. Azonban egy váratlan fordulat következett be az elmúlt hónap végén. Ennek a hónapnak az elején lekapcsolták, illetve részlegesen korlátozták a vállalat részére az áramszolgáltatást. Első információim alapján nek em is úgy tűnt, hogy az Émász, amelyik ezt a lépését megtette, elsiette a lépést, azonban tájékozódás után arra a következtetésre jutottam, hogy a hitelezők közül bármelyik megtehette volna ezt a lépést, szinte a véletlen, hogy az Émász próbálta a 400 mill iós, behajthatatlannak tűnő tartozása fejében ezt a lépést megtenni. Ebben a pillanatban kezdődött el aztán az a vita, az az áldatlan vita, hogy vajon a szerződés, az a tavaly viszonylag nagy titokban aláírt szerződés jó szerződés volte, megadtake minden információt az új tulajdonos számára. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy annak idején úgy tudta az új
