Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat ... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF)
1183 magyar törvénykönyvben található, és ellentétes természetesen a nemzetközi jog különböző előírásaival és az emberi jogokkal is. Nagyon kell vigyáznunk arra, kedves képviselőtársaim, hogy e tekintetben ne kövessünk el semmilyen visszavonhatatlan intézkedést, még ha csak formális dologról is van szó, még akkor sem – és ezt most higgyék el, nem mint valami zsidó ügyet említem, hanem magyar képviselőként szeretném óvni önöket, mindannyiunkat, nehogy a fiatal magyar demokráciát valam ilyen veszélyhelyzetbe hozzuk ezáltal, esetleg szándéktalanul is – , tehát nagyon kell vigyázni arra, hogy ezeket a letéti jegyeket utólag ne államosítsuk. Természetesen a legtöbb esetben – és itt most már csak nagyon kevés károsultról van szó, hiszen a túl élők oly kevesen vannak közöttünk – hiányoznak ezek a letéti jegyek. Jól tudjuk, hogy a háború következtében, a fasizmus, a vészkorszak következtében, vagy később, az ötvenes években senki nem merte megőrizni, ha egyáltalán meg tudta őrizni ezeket a jegyek et, hiszen az ötvenes években éppúgy összegyűjtötték a vagyontárgyakat, éppúgy elvették az aranyat, tehát ilyen papírt nagyon sokan nem mertek őrizni odahaza. Igen kevesen vannak, akik ezt kezükben tartják, birtokukban van, és bizonyítani tudják. De ezektő l a kevesektől sem szabad elvonni a jogot arra, hogy törvényes tulajdonukat visszaköveteljék, kártérítési igénnyel, vagy ha arra nincsen mód, mert hiszen elképzelhető, hogy ezek nem találhatók meg, akkor kártalanítási igénnyel folyamodjanak bírói úton pere s úton, a polgári jog rendszabályai szerint. Módosító javaslatunkban megtartottuk azt a lehetőséget is, hogy mindazok, akiknek nincsen e a dokumentum a kezükben, vagy idős korukra tekintettel nem kívánják végigjárni a polgári jog bírói procedúráját, módjuk ban legyen kárpótlási jegyet kérni, de természetesen arra kérem önöket, adják meg a lehetőséget arra, hogy egyrészt a jog ne szenvedjen csorbát, másrészt mindazok, akik el tudnak járni, módjukban van, a dokumentum a kezükben van, azok bírói úton is megszer ezhessék vagyonukat, vagy elégtételt szerezhessenek, oly hosszú évek és évtizedek után így megbékélést hozva mindannyiunkra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és bízom benne, hogy támogatni fogják módosítványainkat. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Kösz önöm szépen. Gyurkó János képviselő úr következik a Magyar Demokrata Fórumtól. Felszólaló: Dr. Gyurkó János (MDF) GYURKÓ JÁNOS, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Az együttes bizottsági jelentés 16. pontjában szereplő módosító indítvá nyról szeretnék néhány szót szólni. Ez az indítvány a törvényjavaslat 1. számú melléklete 8. pontjának szövegpontosító jellegű korrekcióját jelenti. Ez a kis módosítás egy alapvető kérdést takar, a tulajdoni kárpótlás jogosulti körének a kijelölését. Az el ső és a második tulajdoni kárpótlást célzó törvények természetes személyek, tehát egyének sérelmét kívánják orvosolni; kollektívákat, elkülöníthető társadalmi csoportokat közösségként nem óhajtanak kárpótolni. A módosítás kapcsán röviden szeretném fölhívni a tisztelt képviselőház figyelmét egy korábbi kárpótlás elsikkasztására, méghozzá egy kollektív jellegű kárpótlás elsikkasztására. Az 1947. évi párizsi békeszerződés 27. cikkének 2. pontja a II. világháború után tulajdonos nélkül maradt zsidó vagyontárgya k tekintetében megszüntette a magyar állam öröklési jogát, és arról intézkedett a békeszerződés idézett pontja, hogy a gazdátlanul maradt vagyontárgyakat át kell ruházni a korábban üldözött közösségeket képviselő szervezetekre, s ezek a szervezetek az üldö zött közösségek tagjainak támogatására kötelesek az így rendelkezési körükbe került vagyont fölhasználni. A koalíciós kormány annak idején a békeszerződésnek megfelelő intézkedéseket meg is tette, de a kommunista uralom alatt az ötvenes évek legelején a bé keszerződésnek megfelelő Országos Zsidó Helyreállítási Alapot a kommunista kormány az Állami Egyházügyi Hivatal rendelkezési körébe adta. Az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnésekor az 1947 – 48ban még páldául több tízezer ingatlant is tartalmazó Országos He lyreállítási Alapból mindössze 670 ezer forint maradt. Az ÁEH
