Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP)
1166 kötelezettségek önkormányzati és állami feladatok megválozt atása, csakis pontosan meghatározott és közmegegyezésen nyugvó alapelvek meghatározásával történhet meg. Ezek az alapelvek több kategóriába csoportosíthatók. Itt meg kellene jelennie a nemzeti, állami, önkormányzati, közgazdasági, költségvetési és főként s zociális, valamint a jogi alapelveknek. A közgazdasági alapelvek sorában pontosan azt hiányoljuk, hogy nem látjuk, milyen arányban próbáljuk a privatizációt megvalósítani, milyen tulajdonosi hányadok fognak különböző rétegek kezébe kerülni. A vagyonstruktú ra főbb csoportjainak arányait többféleképpen lehet feloldani, lehet meghatározni, és ezeknek az arányoknak a kialakítása úgy gondoljuk, hogy egy konkrét politikai konszenzust is igényelne. A Kormány az állami tulajdon egynegyedével úgy tűnik, hogy a nagyb urzsoáziát akarja létrehozni, a vagyontömeg másik tömegével ma még az alig létező középpolgárságot, az állami vagyon fennmaradó kétnegyedéből pedig jelképesen a munkavállalókat és az oszthatatlan állami vagyont próbálja kielégíteni. De nem találjuk a vagyo nmegosztásban például a társadalombiztosítás tulajdoni hányadát vagy pedig olyan befektetői intézményeknek a vagyonból való részesedését, mint például lehetnének a nyugdíjpénztárak. Ez az állami vagyon felosztásának egyféle koncepciója, de lehet más is, am ely úgy gondolom, szintén egy fontos szempont lehet. Ilyen például, hogyha arra gondolunk, hogy az eszmeileg megfogalmazott közel kétezer milliárd forint értékű vagyon 40%át a dolgozók és a kispolgárság kapná, s a fennmaradó részeket osztanánk el intézmén yi befektetők, kárpótlás, a nagyburzsoázia és az állam között. Úgy gondoljuk, hogy akkor, amikor a privatizációról beszélünk, nem egyszerűen csak az ÁVÜről, az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságról kell beszélnünk, hiszen nemcsak ők a vita tétjei, hanem egy közeli és távolabbi magyar jövő. Tehát nem eszközökről kell csupán csak vitatkoznunk, hanem valamivel többről, és nagyon fontos lenne, ha közmegegyezéssel elfogadott jövőképet tudnánk magunknak kialakítani. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy nem számo l a tervezet olyan szervezetekkel, amelyeknek értékét egészen másképpen mutatja a kétezer milliárd, mint a dolgok, létesítmények társadalmi értékrendje. Az ilyen vállalatok között lehetne felsorolni például a MÁVot, a légiközlekedést. Tehát, amit pénzben, bagóért ki lehet fejezni, az egészen másként néz ki, és egészen más a dologi vonatkozása az életben. Ugyanannak a tejcsárdának forgalomhoz igazított értéke, a tényleges pultok és kármentők, valamint az ellátás elvárása a lakosság részéről, egészen más pri vatizációs logikát igényel. Úgy gondolom, hogy ezek a privatizációs logikák nem vehetők ki igazából a törvénytervezetből. Meggyőződésünk, hogy sokkal könnyebben lehetne dönteni, hogyha az államháztartási törvény és a vagyonpolitikai irányelvek is előttünk feküdnének. Más alapelvek fontosságára is szeretném felhívni a figyelmet – ezek pedig a jogi alapelvek. El kellene dönteni, hogy éle a magyar privatizációban a tulajdon abszolút szabadsága, vagy társadalmi rendeltetéshez, elhivatottsághoz fűződő korlátai vannak. Jogi alapelvszinten mozog az is, hogy eladhate valaki olyan jogot, amellyel nem rendelkezik. Az elvett kis üzletek tulajdonosai élnek, és ők esetleg a mai állami vállalat alkalmazottai – de sajátjukhoz nem juthatnak hozzá. Ha így akarjuk, a priva tizációs törvényben is ki kellene ezt jelentenünk, meg kellene fogalmaznunk. Ugyancsak jogi alapelv a jogorvoslati jog, a terhek, az adósságok átvállalása, a jogutódlás, a tehermentesség, a zálogjog értelmezése, az eljárási szabályok rögzítése és az öröklé s kérdése is. A törvénycsomag három részből és két kimaradt részből áll az elmondottak alapján. A 4972es törvénytervezet az állami vagyonkezelő részvénytársasággal kapcsolatosan, úgy gondoljuk, egy gigantomániás elképzelést jelenít meg. Olyan vagyonkezelő i, értékesítői rendszert tételez fel, amely valójában nem újszerű és rendkívül hasonlít a korábbi trösztökhöz – azzal a
