Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
1164 Mint Kósa Lajos képviselőtársam megállapította, egy önálló és ellenőrizh etetlen szervezetet létesítünk. Akárhogy is nézzük, a privatizáció nem gyors folyamat. Tavaly 40 milliárdos bevétellel a világtörténelem egyik leggyorsabb privatizációját hajtottuk végre. A folyamat további gyorsításával reálisan kéthárom év múlva érhető el a közvagyon mintegy felének privatizálása. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy még évekig, de talán még jóval hosszabb ideig, sőt, részben véglegesen is, hatalmas vagyon igazgatásának és gyümölcsöztetésének terhe hárul az államra. Ezért nem tehetjük me g, nem engedhetjük meg azt, hogy kizárólag a privatizáció gyorsításával törődve megfeledkezzünk arról, hogy meg kell kísérelnünk az állami tulajdonban levő vagyont jobban és hatékonyabban üzemeltetni és a széthordását megakadályozni. Lotz Károly képviselőt ársam negatívnak szánt példákkal kívánta alátámasztani a nyugati államosítások eredménytelenségét. Egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A magántulajdonon alapuló gazdaságokban az államosításoknak és az állami vállalatok létesítésének egészen más c élja, egészen más rendeltetése van, mint az ún. szocialista gazdaságban volt. Ebben az utóbbiban az államosítás és az állami tulajdon új egységeinek létesítése öncél volt. Öncél volt, amely abból a hibás elméletből indult ki, hogy az állami tulajdon magasa bb rendű és magasabb rendű gazdaságot eredményez, mint a magántulajdon. Az alapvetően magántulajdonon alapuló gazdaságokban azonban az államosítás soha nem öncél, hanem mindig azt célozza, hogy jobbítsa, kijavítsa a tőkés gazdaságnak bizonyos hibáit és hat ékonyabbá tegye annak funkcionálását. Amit az elmúlt 40 év alatt gyakori vádként hallhattunk a nyugati szocialisták és szociáldemokraták ellen, azt én lényegében igaznak tartom. Azt hallottuk, azt kellett megtanulnunk, hogy a nyugati szociáldemokraták az á llamosításokkal soha nem tönkretenni, soha nem megváltoztatni akarják a kapitalista gazdaság lényegét, hanem megmenteni akarják a tőkés gazdaságot. Az angliai, a franciaországi államosítások, a franciaországi nagyarányú állami vállalatlétesítéseknek a célj a valóban a megmentés, a foglalkoztatottság, az energiabázisnak a megmentése és biztosítása volt, és amikor ezek az intézkedések, ezek a célok beteljesültek, akkor került sor az államosításoknak a visszafelé fordítására és a magántulajdonban való értékesít ésre, privatizálásokra. Még a nagy franciaországi, 1982. évi tévedésnek, a 12 nagy ipari csoport államosításának sem az volt a célja, hogy a francia gazdaságot egy szocialista gazdasággá tegye. Előfordul az is, hogy a nyugati államosításoknak, vagy az álla mi szektor fejlesztésének az a célja, hogy vonzó hatást gyakoroljon az egyébként lelassult vagy visszaesett magángazdaságra. Erre nagyon jó példa az, ami a kanadai Quebec államban történt. A hatvanas években a nagy gazdasági pangást több kísérlettel, elsős orban külföldi tőkebevonásokkal akarták megszüntetni, de amikor ez nem vezetett eredményre, akkor az állam aktív gazdálkodásra szánta el magát, ebben kereste a kiutat, állami vállalatokat, társaságokat alapított és ezzel az volt a célja, hogy a szerződések rendszerével vonzó hatást gyakoroljon a magángazdaságra. És ez a kísérlet, ez a vállalkozás komoly eredménnyel járt. Végül ugyancsak Kósa Lajos képviselőtársam ellenérve: az új vállalkozási formában az uralkodó párt a saját embereinek elhelyezésével kíván ná megvalósítani a rendszerváltást. Erre csak annyit mondhatok, ennek a célnak az elérésére nem kellene az MDFnek, illetve a kormánykoalíciónak ilyen nagy felfordulást csinálnia. Ezt a célt már sokkal korábban és lényegesen egyszerűbb módon is el lehetett volna érni, a vonatkozó vállalati szervezeti törvényeknek a megváltoztatásával, az üzemi tanácsok választási rendszerének a megváltoztatásával, az üzemi tanácsi választások másként alakításával, a privatizáció nélküli társasággá alapításokkal és az azokho z kapcsolt személyi cserékkel. Személycserékre természetesen szükség van, és szükség lett volna már az elmúlt két esztendőben is. A privatizációs csomag azonban nem olyan szemfényvesztés, amelynek a célja ezeknek a személycseréknek az elpalástolása lenne.
