Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szabad György): - TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1054 Végül föllépek azzal a kérdéssel is, hogy itt az önko rmányzati jogok csorbításáról is szó van, és erre kétszeresen térek vissza. Egyszer van egy kérdéskör, hogy az önkormányzat hogyan juthat ahhoz a pénzhez, amely őt elvileg megilleti, tehát ehhez a vagyonkezelő részvénytársaság tulajdonában lévő vagyonhoz. És akkor kiderül, hogy gyakorlatilag nem juthat hozzá. De van ennél egy még nagyobb probléma, hogy a közszolgáltatási célokat szolgáló vállalatok, amelyek nem fognak közvetlenül privatizálásra kerülni valószínűleg tömegével, azok jó lenne, ha önkormányzati vállalatokká válnának, önkormányzati tulajdonba is kerülnének – és erről a kérdésről ebben a törvénytervezetben egyáltalában nincsen szó. Tehát mindezeknek az alapján úgy gondolom, indokoltam azt, hogy a szabad demokraták azokat a javaslatokat, amik itt a vagyonkezelő részvénytársaságra vonatkoznak, ellenzik, nem fogják támogatni, más javaslatot tesznek. A kérdés, ami miatt ez a probléma azért napirendre került, egy olyan probléma, ami bennünket is foglalkoztat. Amikor én azt mondtam pár perccel ezelőtt, h ogy az állami vállalatok fölélik a vagyonukat és ez nemzeti kár, akkor tudtam azt, hogy kell egy javaslatot tennem arra, hogy mi történjen ez ellen a vagyonfölélés ellen. A kincstárnak meg kell követelnie a vállalatoktól, hogy amortizáljanak, hogy az elado tt tőkerészek utáni befolyó jövedelmeket ne forgassák be a termelésbe, és hogy maguk ne adósodjanak el! És mindazokkal a vállalatokkal szemben a kincstárnak föl kell lépnie, amelyek ezeknek a kritériumoknak az alapján passzívak, veszteségesek, tőkeeredmény ük negatív. Ilyen követelményrendszerre kell azonban kialakítani törvényeket, nem pedig az általános gazdálkodási tevékenységek részletekbe menő ellenőrzésére. Mert olyan mértékben, ahogy nálunk el vannak terjedve – és még pár évig el lesznek terjedve – az állami vállalatok, ezt a másodikat nem tudjuk hatékonyan megcsinálni, ezt azonban igen. Végül majd az állami vállalatok is olyanok lesznek, hogy meg lehet tőlük követelni, tudják, hogy mennyit érnek, mennyiért lehetne őket a piacon eladni, és ez után a tő keérték után kellene a kincstárnak azt elvárnia, hogy az állami vállalatok hozadékot is biztosítsanak. Az előbbi javaslatom ennél szerényebb volt, mert egyszerre ezt a nagy lépést nem tudjuk megtenni, hiszen nagyon bizonytalanok vagyunk abban, hogy ezek a nem piacra dobott állami vállalatok mennyit érnek. A kérdés, amit még föl akarok vetni, az a privatizáció fölgyorsításának problémája. A miniszteri beszámolóban az szerepelt, hogy az átalakulást akarjuk fölgyorsítani vagy akarja a Kormány fölgyorsítani. Tö megével születnek nagyon gyors ütemben a részvénytársaságok és a kft.k. Ezzel szemben is van rengeteg indokolt, sok indokolatlan kritikai megjegyzés – ezeket most nem akarom érinteni – , de a dolog előrehalad. Egyre több részvénytársaság van, egyre több kf t. van, és ha a statisztikákat nézzük, ezek csodálatos számok, hogy egy tízezres nagyságrendű vállalatszámról egy ötvenezres nagyságrendű vállalatszámra ugrott föl ez a statisztika két év alatt. Meg kelle ezt úgy gyorsítani, hogy kimondjuk, aki valamilyen határidőig, úgy, '92. december 31éig nem kezdte el ezt az átalakulást, ott már saját kezdeményezésre nem kezdheti, annak az ÁVÜ lesz a megszervezője. Azt hiszem, hogy ez nem jó javaslat. Egyrészt azért, mert ez magától jobban megy; sokkal magasabb követe lményekkel vagyunk azokkal a vállalatokkal szemben, ahol nem állami kezdeményezésű ez az átalakulás, és ez a követelményrendszer gazdaságilag hatékony; másodsorban amikor magától megy, akkor az a kialakítás, hogy hogyan lesz ennek az új struktúrának, új üz emnek a vezetése, annak van valami belső logikája, amelyet lehet nem szeretni, és lehet kritizálni, és célszerű lenne befolyásolni is, hogy jobban menjen, de én óvnék mindenkit attól, hogy azt a – kommunista terminológiával élve – "kádermunkát" vállalja, h ogy egyszerre 1993ban kinevezze az összes igazgatót, az összes részvénytársasághoz és kft.hez szükséges személyiséget, akik ott a különböző ellenőrzési és döntési funkciókban részt vesznek. Aki ezt meg akarja tenni, egy olyan politikai válságot vállal, a mely elviselhetetlen! Én a kérdést ismerve – már korábban is ismerve – Szabó Iván miniszter úrtól kaptam egy levelet – mint sokan mások a teremben – , hogy ebben nyújtsunk majd nekik segítséget. És én természetesen
