Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 4. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SOLT OTTILIA (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - SOLT OTTILIA (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
106 felhívjam a Ház figyelmét: ne fogadja el ezt a választ , mert az egész Alkotmány által adott jogköréről mond le akkor, hogyha belenyugszik abba, hogy az idegenrendészeti szabályok ne politikai döntéstől függjenek. Politikai döntést pedig ebben az országban egyetlenegy testület hozhat – ezek pedig mi vagyunk, i tt. Ezt a választ tehát akkor érdemes egyáltalán elemzésnek alávetni, amikor mint törvényjavaslat van előttünk, amikor állást foglalhatunk, információkat gyűjthetünk, sokoldalúan, azokról a kérdésekről, amelyeket szabályozni kell. Addig pedig rendkívül nag y óvatosságot, méltányosságot és önmérsékletet javasolnék a végrehajtó – és nem jogalkotó – rendőrségnek. (Zaj.) Ami a konkrét válaszokat illeti, a belügyminiszter úr megfeledkezik arról, ami – nem is olyan régen – ebben az országban folyt. Mi nagyon jól e mlékszünk azokra a magyar állampolgárokra, akiket a testvéri Ausztria diszkréten visszatoloncolt ide – miközben a magyar hatóságok, természetesen, fogadták ezeket a magyar állampolgárokat, miközben az ő útlevelük visszatérésre jogosította őket, és miközben nem azonnal vetették őket börtönbe, csak éppen a III/IIIas szállt rá azokra, akikről diszkrét jelzés érkezett, hogy tudniillik, kérték külföldön maradásukat, és ezt nem kapták meg. Ilyen esetekről az illegális Beszélőben számos esetben beszámoltunk. De t udnék utalni a közelmúltnak olyan "kedves" eseményeire, amikor a magyar idegenrendészet bilincsbe verve vitte a repülőtérre barátunkat, Wojciech Mazarskit, akinek az volt a bűne, hogy tolmácsolt abban a lengyel gyerektáborban, amelyet az illegális körülmén yek között a Szolidaritás gyerekei számára szerveztünk. Ez a Vojciech Mazarski, aki teljesen jogszerűen volt itt… (Zaj.) …és itt végezte egyetemi tanulmányait, tíz évig nem kapott útlevelet Jaruzelski Lengyelországában. (Zaj. – Közbeszólások a jobb oldalró l.) Kérem, figyeljenek ide, mert hogyha megtisztelnének a figyelmükkel, akkor talán megértenék, miről beszélünk… (Zaj. – Közbeszólások a jobb oldalról: Csúsztatás! Tárgyra!) Én lemondhatok a viszontválasz jogáról, csak borzasztó jó lenne, hogyha hallgatnán ak a képviselő urak, és nem magánbeszélgetést folytatnánk, kiki a saját szekértáborán belül monologizálva. (Közbeszólások.) ELNÖK (Vörös Vince) : Kérem, folytassa, mert az idő halad. (Közbeszólás a jobb oldalról: Az idő lejárt! – Hodosán Róza: A miniszter úr nyolc percig beszélt! – Zaj.) SOLT OTTILIA (SZDSZ) Elnök Úr, legyen olyan kedves, rendelkezzen, hogy folytathatome a viszontválaszomat… (Zaj.) …, hogy hány perc hosszabbítást kapok, amíg kegyeskedik elhallgatni a kormánypárt – vagy pedig hagyjam abba, és egyszerűen szavazzuk le a belügyminisztert. (Zaj.) Legyen olyan kedves, mondja meg, hogy mit csináljak! ELNÖK (Vörös Vince) : Tessék folytatni! (Zaj.) SOLT OTTILIA (SZDSZ) Nem szeretek úgy beszélni, hogy közben ordítanak. Legyen olyan kedves, akkor int se csendre… ELNÖK (Vörös Vince) : Csendet kérnék, képviselőtársaim! SOLT OTTILIA (SZDSZ) Köszönöm szépen. Ezeket a példákat azért mondtam el, mert azok az országok, ahová mi a jogszerűtlenül – avagy, a példában említett módon, jogszerűen – itt tartózkodó k ülföldieket visszapakoljuk, körülbelül hasonló fogadtatással "tisztelik meg" állampolgáraikat – és ezt mi tudjuk. Boross belügyminiszter úr is tudja, és mindannyian tudjuk, akik itt ülünk. (Zaj.) Elképzelhető tehát, hogy nagyobb körültekintéssel kellene dö nteni, mielőtt bérelt repülőgépen, a kommandós egység kíséretében "nyújtjuk át" kommunista diktatúrák hatóságainak a kezébe azokat
