Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Bejelentések: Balogh Gábor jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
1274 felkeltésére, az oktatásban, felvilágosító munkában, tömegkommunikációs eszközök igénybevételében, másrészt e védelmet szolgáló törvényalkotás és szabályozás területén. Olyan összehangolt törvénykezésre van szükség Európában, mely jogilag ad védelmet és szankcionálja a védelem elmulasztását, vagy ezeknek az értékeknek szándékos pusztítását. A magyar múzeum- és műemlékügy rendezésére a törvényeken m ár régóta dolgozunk, összevetve az európai törvényekkel és ajánlásokkal, az erre vonatkozó konvenciót már Magyarország is aláírta, tárcaegyeztetésekre azonban csak szeptemberben kerül sor. Valószínű, hogy más törvények elsőbbsége miatt az általános törvény '93ban kerül csak a Parlament elé. Ebben – amennyiben ezt a Parlament jóváhagyja – biztosítanánk a múltról tanúságot tévő régészeti, történeti, ipartörténeti, stb. tárgyak és építmények törvényes védelmét, elidegenítési szabályozását, előírnánk a kötelez ő régészeti feltárást minden beruházás előtt, s az ipari és műszaki, technikatörténeti emlékek megőrzéséről gondoskodnánk minden tulajdonformában. Ehhez több tárca és hozzájuk tartozó intézmény, például az ÁVÜ együttműködése, egyeztetése is szükséges. A le gfontosabb, amit itt újra kiemelnénk, az effajta muzeális értékek iránti érzékenység felkeltése. Ez hiányzik a magyar társadalomban, amit Ráday képviselőtársunk úgy fogalmazott meg, hogy ezek a múzeumok egykét lelkes ember működéséből, önfeláldozásából sz ülettek meg. Ez nem elég. Ma az egész társadalomnak figyelni és értékelni kell ezeket a tárgyakat. Ebben vagyunk leghátrább, ebben vagyunk leginkább elmaradottak. Az egyes szakmúzeumok helyzetének megoldására, az érdekeltek bevonásával, a Művelődési és Köz oktatási Minisztérium előterjesztést készít, melynek eredményeiről és javaslatairól 30 napon belül írásban fogom tájékoztatni Ráday Mihály képviselő urat, ha ezt szükségesnek tartja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Megk érdezem Ráday Mihály képviselőtársamat, egyetérte a miniszteri válasszal? (Közbeszólás: Harminc nap!) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Nehéz helyzetben vagyok, mert most ezt a 30 napot úgy értelmezzem, hogy akkor kapok egy kimerítő választ, és majd arra kell akkor n yilatkoznom, hogy egyetérteke vele, vagy sem, vagy ezt a választ kell most szavazásra bocsátanunk. Én hozzáteszem, hogy – ha már szót kaptam – döntse a miniszter úr el. Fölkínálom a lehetőséget a 30 napra is. Ugyanis a kezemben vannak papírok, és azokat i smertetem azért: '91. április 26án Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének írt levele Bod Péter Ákosnak, melyben közli, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium nem rendelkezik olyan lehetőséggel, hogy pártolja az ipari szakmúzeumok fe nntartását. A Magyar Tudományos Akadémia levele a Kormány tudománypolitikai bizottságának '91. május 8án. 1990 novemberében Andrásfalvy Bertalan miniszter úrnak írt levél, melyet a Központi Bányászati Múzeum, Sopron; Magyar Vegyészeti Múzeum, Várpalota; G anz Öntődei Múzeum, Budapest; Textil- és Ruhaipari Minisztérium, Budapest; Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg; Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum, Esztergom; Országos Műszaki Múzeum és a Magyar Alumíniumipari Múzeum, Székesfehérvár írtak alá. Teh át azt kell mondanom – ez 5 oldalas levél – , hogy 1990. novemberében a miniszter úr figyelme föl volt híva erre. Nem véletlenül interpelláltam a miniszterelnökhöz, ugyanis a két illetékes miniszter tevékenysége e tárgykörben enyhén szólva fogyatékos. Tehát én úgy gondolom, hogy ha a magyar haza és haladás ipartörténetének és kereskedelemtörténetének múzeumait fönn akarjuk tartani, nem azt akarjuk, hogy most kiderüljön az, hogy a textilipari gépek például nem vihetők be a Központi Műszaki Múzeumba, mert ninc s rá hely. Nem is említettem a Malomipari Múzeumot, a kis Liftmúzeumot, a tokaji Szőlészeti Múzeumot, a –
