Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP
97 költsége ennyi forint vagy annyi forint – az egy más ügy. Én azért gondolom, hogy önmagában ez az egy tény, hogy törvényellenes rendelkezéseket tartalmaz, indokolja ezt. (Közbeszólás a jobb oldalról: Te vagy a törvény?) Másrészt azt gondolom abból a tényből kifolyólag, hogy ebben a költségvetési törvénytervezetben nincsen meg az az államháztartási reformígéret, ami már másfél év óta a különböző programokban újra és újra elhangzik, és nincs meg mögötte a társadalmi konszenzus – pontosan a kiélezett költségvetési jövedelemigények miatt – indokolt lenne megfontolni ezt a javaslatot. Én azt szeretném kérni önöktől, csak záró mondatként, hogy legalább a tárgyalási móddal tegyék lehetővé azt – nem bekényszerítve egynapos monológokba a Parlamentet – , hogy a társadalom nyilvánossága előtt próbáljuk végigbeszélni azokat az aggályokat és azokat a javaslatokat, amik fölmerülnek a költségvetéssel kapcsolatban, annak érdekében, hogy legalább a tárgy alási mód lehetővé tegye, hogy közeledjünk a társadalmi konszenzus felé. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Még az ebédszünet előtt hallgassuk meg dr. Horváth László képviselő urat, a 33 tagú kisgazdapárti képviselőcsoport szónokát. Felszólaló: Dr. Horváth László (FKgP) HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem először hangzik el, hogy az ország költségvetési törvényének vitája vagy elfogadása egy nemzet gazdas ági életének egyik legfontosabb eseménye. Különösen igaz ez a magyar nemzet számára, amely a gazdasági rendszerváltás gondoktól rögös útját járja. Mindannyiunk előtt jól ismert, hogy korábbi gazdasági partnereinknél, az egykori KGSTországokban a nemzetgaz daságok problémái – a jelek és a hírek szerint – még a mi gondjainkat is meghaladják. Ennek az örökölt gazdasági struktúrának és az adósságok egykori felelőtlen kezelésének köszönhetően a vitára bocsátott költségvetési tervezet valóban súlyos problémákkal küzd: növeli a vállalkozók és munkavállalók adóterheit, csökkenti életbe vágóan fontos szektorok támogatását, és tulajdonképpen nem jut elegendő pénz az oktatásra, az egészségügyre, a szociális problémák kezelésére és így tovább. Feladatunk tehát az, hogy ismereteink és lelkiismeretünk szerint a lehető legjobb vagy a lehető legkevésbé rossz költségvetést fogadjuk el, azaz vizsgáljuk meg az egyes jövedelemtulajdonosok terhelhetőségét, költségvetési hozzájárulásuk lehetőségeit. A másik oldalról ugyanakkor kia dásainkat is meg kell vizsgálni, magyarán: el kell dönteni, melyik ujjunk fáj kevésbé. Bár a Kisgazdapárt és ennek történelmi platformja különösen érzékeny általában a nemzet ügyei iránt, hozzászólásomban csak az agrárösszefüggésekről – gondokról – szeretn ék szólni. Jól tudom, hogy a Magyar Köztársaság számára az agrárügy még mindig fontos, hiszen ezek az ágazatok adják az össznemzeti jövedelem 20%át, az exportárbevétel negyedrészét. Egyszóval: az agrárpolitika alakulása még mindig egyik legfontosabb ténye zője a magyar gazdaság fejlődésének, a nemzet sikerének. Közismert, hogy jelentős agrártradíciókkal rendelkező ország állampolgárai vagyunk, ahol a nemzet fele ilyen vagy amolyan formában részt vesz a mezőgazdasági termelésben, és túlzás nélkül mondható ma is, hogy jelentős életforma hazánkban. A háztartási statisztikák szerint a családok növekvő mértékben fordítják kiadásaikat különböző élelmiszerek beszerzésére. A nemzet átlagában ez a mutató meghaladja a 40%ot, de minden második család esetében az 50%o t is. Látható tehát, hogy minden egyes intézkedés, amelyet az agrárágazatok költségvetési kapcsolatairól hozunk, nagy gazdasági és politikai súlyú. Végigtanulmányozva ebből a szempontból a beterjesztett költségvetést, nem lehetünk igazán nyugodtak. A költs égvetés összeállítóinak szempontjai érthetőek: a társadalmi átalakulás, az új
